Gyertyagyújtással tiltakozott a Demokratikus Koalíció és a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete Nagy Imre egykori miniszterelnök szoborkompozíciójának elszállítása miatt pénteken a fővárosi Vértanúk terén.
Fotó: MTI
Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája emlékeztetett: a szobrot 1996-ban, a mártír miniszterelnök születésének századik évfordulóján közadakozásból állították fel.
Úgy fogalmazott:
most, hogy a szobrot elvitték, maradt egy gödör. Konkrétan egy szoboré, ugyanakkor "egy álom sírgödre" is, "a közös nemzeti lét 1956-ban és 1989-ben remélt lehetőségének sírgödre"
- tette hozzá.
Mécs Imre egykori '56-os halálraítélt, volt szabaddemokrata, majd szocialista országgyűlési képviselő a néhai miniszterelnök alakját felidézve kiemelte: Nagy Imre igazi emberi személyisége volt a magyar politikának és a történelemnek. Szimbolikus szobra Budapest részévé vált, a város egyik jellegzetessége lett, ahová rengetegen jártak.
Beszéde végén Mécs Imre követelte, hogy hozzák vissza Nagy Imre szobrát a Vértanúk terére.
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője szerint Nagy Imre szobra arra figyelmeztetett, hogy a hatalom a népé és a nemzeté, amely nem tűri a zsarnokságot. Azt mondta, az az emlékmű, amelyet a szobor helyett el akarnak helyezni a téren, annak idején alig több mint tíz évig állt ott, kevesebb mint feleannyi ideig, ameddig Nagy Imre szobra.
Őrsi Gergely, az MSZP budapesti ügyvezető alelnöke
a mintegy száz résztvevő előtt "pofátlanságnak" nevezte a szoborkompozíció elszállítását – amellyel szerinte a kormány ismét okot adott arra, hogy tiltakozók az utcára vonuljanak – és követelte Nagy Imre szobrának visszahelyezését.
A Nagy Imre-szoborkompozíciót péntek reggel szállították el a Vértanúk teréről. Wachsler Tamás, a Steindl Imre-program vezetője arról tájékoztatta közleményben az MTI-t, hogy a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. a vonatkozó kormányhatározatnak megfelelően megkezdte a Vértanúk terének rehabilitációját. Ennek első lépéseként szállították el restaurálásra a szoborkompozíciót, amely a tervek szerint a Jászai Mari térre kerül, várhatóan még 2019. június 16. előtt. A szobor helyére a vörösterror áldozataira emlékező Nemzeti Vértanúk Emlékművét állítják vissza.
Csilléry Andrásnak*
Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére
– ha van szíved – majd egy napon megáll.
Mondd, pogromok fekete denevére,
nem volna jó magadhoz térni már?
Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr,
s holnap kinő feletted a moha:
nagyságra törni késő már ilyenkor,
de jónak lenni nem késő soha.
Vagy nem gondolod, földi léted estjén,
hová úgy jövünk, akár a lelenc,
hogy hol van tőled ama sok keresztény,
János apostol, Assisi Ferenc,
kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt
és farkasokat ültetett ölébe,
vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt
borult elámult hívei fölébe?
Mind-mind különb volt nálad s többre vitte,
habár nem váltott bankszámlát a hitre.
Vagy gondoltál a sok konok magyarra,
ki úgy virult mint bimbózó magyalfa,
ki nem törődött záporral és széllel,
de néma büszkeséggel tört a jobbra,
mert érces mellel s tiszta homlok-éllel
már életében lett önmaga szobra?
Ha rád pillantok, megborzongok s fázok,
bár jól tudom, hogy balga, aki fél:
örökké állnak a magyar akácok
s téged elvisz, mint szellentést, a szél.
De hogy még jókor érjen lényed bére
s elébb mint érted a halál izen:
hadd tűzzelek tollam kemény hegyére,
melyből nyugtod nem lesz a sírban sem.
Mert szennyes folt lettél a nagy penészből,
melyet csapásnak küldött ránk az Ég,
minden szavad dögbűz a sáskavészből,
amelytől elpusztul egy nemzedék;
jó darvaink más tájakon keresnek
szállást s az ország holtfakóra vált,
a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb,
ahol hazát a zsellér nem talált,
innét szalad a száműzött szabadság,
s te azt rugdosod, kit a jog se véd,
s mivel hazánkat rossz pénzért eladják,
te is eladod, hitszegő szemét.
Éretted szenvedjük a poklok kínját
s a honfibánat minden szégyenét,
tőled tántorog a munkás a járdán
– az éhség táncoltatja, nem a bor –,
amíg kurjongó kém lettél a vártán
s pimasz döglégy, kit táplál a nyomor,...