Volt idő a Magyar Királyságban, amikor minden embernek pénzben pontosan kifejezhető értéke volt: az árat a „piac” szabályozta, pontosabban, hogy az illető mennyit tudott, illetve családja mennyit volt hajlandó áldozni az életéért. Alkudni lehetett. Gárdonyi Géza regényében Jumurdzsák például 12 forintot, azaz egy szerényebb ló árát remélhette Gergőért és Vicáért.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás