Van alternatívája a szegénységet büntető politikának

Ma - mint már sokszor leírtuk - az elmúlt 21 év legdurvább antiszociális törvénymódosítása kerül a Parlament elé. A törvénytervezet szerint 150 ezer forint lehet a hajléktalanokat sújtó bírság összege, és akár azonnali elzárásra is ítélhetik a „visszaeső hajléktalanokat”. A kormány egyértelműen büntetni próbálja a szegénységet, és mivel fel sem merül emellett a szociális háló megerősítése, vagy a hajléktalanok társadalomba való visszavezetésének legalább 10-ed olyan mértékű támogatása, mint a hajléktalanok büntetéséé, egyértelmű, hogy itt a szegénység kriminalizációjáról van szó. Emellett pedig a Fidesz valami olyan üzenetet, keretezést próbál adni a témának, mintha a hajléktalanok által a társadalomra rótt terhet csak így lehetne csökkenteni, pedig ez nem igaz. Sokszor felmerül, hogy büdös van, és a "csövik teleszarják az utcát". Amellett, hogy tételesen nem igaz, hogy Budapest köztisztaságáért csak a hajléktalanok lennének felelősek (míg a szórakozó közönség, külföldi turisták nem), gondolkodjunk el kicsit. Mi kellene ahhoz, hogy ezt megelőzzük? Ha börtönbe csukjuk a hajléktalanokat vagy megbírságoljuk őket, akkor nem fognak az utcára hugyozni akik eddig ezt tették? A nyolcadik kerületben például - ahol 70 millió forintot költenek a hajléktalanok vegzálására - 3 közvécé van és mindegyik fizetős. A Város Mindenkié csoport, akik a kerület polgármesterre szerint „káoszpárti szélsőséges anarchista szervezet”, már augusztusban (bőven kocsis Máté hajléktalanellenes kampánya elött), aláírásgyűjtést kezdeményezet ingyenes közvécék felállításáért. Vajon mennyi illemhelyet lehetne 70 millió forintból felállítani, és vajon ez csökkentené inkább a bűzt, vagy a többségében vétlen hajléktalanok zaklatása? Azt is megvizsgálhatjuk hány önkormányzati lakás áll üresen. Budapesten ez a szám több ezer, de itt is a nyolcadik kerületet hozzuk elő, mivel innen van információnk. Az önkormányzat 488 üres ingatlannal rendelkezik a kerületben, ezekre az üres lakásokra pedig 20 millió forintot költ a kerület. Egy ember napi ellátása börtönben kb 8 ezer forint hajléktalanszállón kb 3 ezer forint, míg lakástámogatással kb 800 forint lenne naponta. Természetesen nem lehet minden hajléktalan embert üres lakásba rakni, de egyet sem elhelyezni miközben lakások állnak üresen: erőforrás pocsékolás. Itt kell megemlíteni Kocsis Máté programját, aki a legújabb számok szerint a kerületbe bejelentett hajléktalanok közül mintegy 60-at helyezne el. Ez alapvetően egy pozitív fejlemény (legalább foglalkozik valakivel), amit főleg az ront el, ahogy ezeket az embereket a kerület kiválasztaná. Csak olyan embereknek adna lakhatást (nekik is szigorú rendszabályok mellett), akik a kerületben kerültek utcára és előtte 5 évig rendelkeztek itteni lakhatással. A többi 1000 körül emberről nem kíván gondoskodni a polgármester. Egyértelmű az is, hogy nem az utcán vannak a legjobb helyen a hajléktalanok. De az is biztos, hogy nem is a börtön az ahova kerülniük kell. A 2011-es budapesti költségvetés kb 41 millió forinttal fordít kevesebbet hajléktalan-ellátásra a tavalyinál, miközben a főváros, a kormány, és egyes kerületek is horribilis összegeket költenek rendészeti megoldásokra. A legtöbb szállóban nem megoldott a biztonságos értékmegőrzés, rosszak a higiéniás körülmények, és ismerjük azt a sztorit is, amikor egy fiatalember próbaképpen egy 8 milliméteres pisztollyal sétálgatott ki-be a szállókban, anélkül, hogy bárki akadályozta volna ebben. Azt is tudjuk, maguk a szállók se mindig érdekeltek abban, hogy a klienseiket visszavezessék az életbe, de semmiképpen se az a megoldás erre, hogy akkor ne is legyenek szállók. Vannak, akik azt mondják, hogy a börtön megoldás: ott legalább meleg van, van kaja és fedél a fejük felett. Aki már járt börtönben, egyrészt tudja, hogy ez nem igaz: sokszor 10-12-en vannak emberek kis terekben összezsúfolva, fertőző betegségekkel, gyakori erőszakkal. De nem csak ez, és a fent leírt költségessége szól ez ellen, hanem már a felvetés is teljes nonszensz: ha bárki bármikor börtönben szeretne élni, most szabadon megtehetné. Ha azt mondanánk, hogy a lakhely miatt indokolt és elfogadható a hajléktalan emberek bebörtönzése, akkor ezzel nyilván azt is állítjuk, hogy az éhes gyerekek bezárása (legalább van kaja) és a lakásukat fűteni nem tudó nyugdíjasok bezsuppolása is (legalább meleg van) indokolt lenne, ami ellen gondolom nem kell érvelni. Összességében elmondhatjuk, nem vagy-vagy szituáció előtt állunk. Nem igaz, hogy a büntetésre alapuló szegénység politikának nincs alternatívája. És ez nem csak a hajléktalan emberekről szól, hanem mindazokról, akik bizonytalan albérletekben vagy devizahiteles lakásokban élnek.  A büntetés nem old meg semmit, viszont láthatóan a kormányt csak a szegénység kriminalizálása érdekli a valós megoldások nem. Büntetés helyett lakhatáshoz való jog, országos lakhatási és szociális program, a bérlakáshálózat használata és bővítése, valamint átgondolt albérlettámogatási rendszer szükséges. Fontos - és hosszú távon mindannyiunk számára kifizetődő - lenne a szociális források növelése, de mindezekkel az intézkedésekkel már az eddigi forrásokkal is jelentős változásokat lehetne eredményezni. Ha egyetértesz, hogy a szegényeket nem büntetni kell, gyere el 5-től a Kossut térre a rendelet elenni tüntetésre!