A Jobbik és az MSZP is kardoskodik a miniszterelnök-jelölti vita mellett. Míg a jobbosok szerint Orbán biztosan nem fog gyáván megfutamodni, a baloldaliak szerint csak kiutat keres egy számára eleve vertnek tűnő helyeztből. Orbán Viktor eközben Karcagon ad át valamit.
Forrás:
hvg.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ez már messze nem a „demokratizmus vagy diktatúra?” kérdése - ez már az önbizalom kérdése: elég erősnek tartom-e magam ahhoz, hogy vitaképes lehessek? Vannak-e tisztességes érveim - vagy: már csak menekülök – a győzelembe, mert csak akkor őrizhetem meg a pozíciókat, amelyeket az elmúlt időszakban egy „Bármi áron!”-küzdelemben megszereztem magamnak és a körömnek.
Orbán Viktor 2009. szeptember 9. óta egyfolytában menekülőben van – de igazából már 2002. április 7. óta, amikor (Isten - ? - egyszeri és különös csodája révén…) elveszítette a választásokat. Orbán tudja, hogy a kormányzati és vezetési teljesítménye alapján nem lehetne hatalmon – és az őt támogató gazdasági, hatalmi és szellemi holdudvar is tudja magáról egyenként és együttesen, „osztályként” is, hogy semmijüknek sem a tudás és a teljesítmény az alapja, hanem csak és kizárólag a hatalom. Ha az elvész, akkor elvész minden. Elvész az, amit a múltban szereztek (mint írtam, a hatalom révén – pontosabban: azzal visszaélve, azt a maguk hasznára használva!). Orbán 2009. szeptember 9-én, Kötcsén azért nyilvánította ki támogatói előtt, hogy 15-20 évre akar a maguk számára „centrális erőteret” (értsd: hatalmi hegemóniát) kialakítani, mert pontosan tudta azt, hogy a majdani kormányzásuk önmagában semmiképpen sem biztosítaná e kormányzati pozíció megőrzését. Azért nem, mivel számukra az „országboldogítás” mellékes eszköz ahhoz, hogy hatalmat szerezhessenek és hatalmon maradhassanak. Ha nem így lett volna, ha valóban a jó kormányzati teljesítménnyel akarta-akarták volna elérni a hosszú távú pozíciókban maradást, akkor vajon miért sokadrangú „szakemberekkel” és fantasztákkal – egyes esetekben kifejezetten futóbolondokkal – töltöttek volna be végtelenül fontos posztokat, óriási teret-hatalmat adva ezeknek az érdemtelen embereknek?"
Forrás:progressziv.blog.hu/2014/03/16/menekules_a_gyozelembe_264