Eszembe jutott a "Picasso kalandjai" című film egyik jelenete. Vasútállomás, pöfögő gőzmozdony, búcsúzkodás. A vonat elindul. Nem előre, nem hátra. A sínekre merőlegesen, mindvégig a kamera középpontjában maradva tűnik el a horizonton. Amikor először láttam a filmet, másodpercekig képtelen voltam feldolgozni a látottakat, annyira szokatlan, annyira abszurd, abnormális volt, hogy az agyam nem tudott mit kezdeni vele. Most is ez a helyzet, csak szemben a zseniális filmmel, ezen nem tudok nevetni.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás