"Elpusztíthatatlan vagyok" – L. Simon László többször is odaszúrt azt őt kirúgó Csák Jánosnak, miközben épp elfoglalt egy másik széket

A Nemzeti Múzeum éléről nemrég kirúgott L. Simon László megtartotta akadémiai székfoglalóját a művészeti szabadságról és az intézményi autonómiáról. Csák János nevét ugyan nem mondta ki, de azért odaszúrt egy-kettőt a miniszternek. L. Simon László  beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg az LMBTQ-közösséghez tartozó embereket ábrázoló fotókat kitiltották a múzeumokból, addig a pornó szabadon terjeszthető.

L. Simon Lászlót a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói székéből november 7-én rúgta ki Csák János, aminek a híre bejárta a világsajtót. A menesztett főigazgató kedden viszont elfoglalhatott egy másik széket: kicsit több mint egyórás előadása után a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja lett.

L. Simon László. Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

A Pesti Vigadó Makovecz termében tartott székfoglaló előadásra újságírókat nem engedtek be, a sajtó munkatársai egy földszinti helyiségben, tévéképernyőről hallgathatták a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatójának szavait.

Én? Elpusztíthatatlan vagyok

– nyugtatta mosolyogva L. Simon László egy sajnálkozó ismerősét a Pesti Vigadó díszes előterében, ahol személyesen fogadta a székfoglaló előadására érkezőket.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés kormánypárti alelnöke, az MMA rendes tagja meglehetősen formabontóan értelmezte a laudáció műfaját, az új tag érdemeinek méltatása helyett ugyanis egyből dorgálással kezdte:

Szelíden vagy indulattal mondják, harsogják, mondom magam is: L. Simon László túltolta a biciklit. De ez az én biciklim is. Egy kétharmados, keresztény-konzervatív, politikai erőtér biciklije. Ezt fölöslegesen ne tologassa senki, mert erre vár az ügyeletes, pökhendi médiafalka, és édelegve dagonyázik és fröcsköl a mocsárban. De nem térek el a tárgytól, a laudáció védnökség és dicséret

– kapott aztán észbe Lezsák, és rá is kanyarodott a méltatásra, de a végén azért ismét fontosnak látta a politikai intést közlekedési metaforába csomagolni: „Az ügyeletes biciklit pedig ne tologassuk ide-oda, mert rend a lelke mindennek és veszélyes az út, amit közösen be kell járnunk.”

Még jó, hogy kocsival hoztak, és nem biciklivel jöttem

– indított aztán a láthatóan humoros hangulatban lévő L. Simon László, aki azzal érvelte meg, hogy miért fogja papírról olvasni az előadását, hogy ott van a teremben Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke és pártigazgatója, valamint a Miniszterelnöki Programirodát vezető Nagy János is, így nem akar sokat hibázni, „akkor inkább fegyelmezett és összeszedett leszek”.

Bár a sajtó kérdéseitől nem kellett tartania, L. Simon már a székfoglaló előadása elején figyelmeztetett mindenkit arra, hogy nem politikai állásfoglalás lesz az, ami következik. A közönség hangos nevetéssel jutalmazta, amikor megjegyezte, hogy a beszédében nem fogja kiejteni a kultúráért felelős miniszter nevét. Az L. Simont a Nemzeti Múzeum éléről menesztő Csák János neve valóban nem került elő a beszédben. Pár kiszólástól eltekintve a székfoglaló előadás fókuszában az irodalomtudomány volt.

L. Simon annyiban reagált az ügyre, hogy

nem az a legény, aki adja, hanem aki állja

L. Simon Oscar Wilde-ot idézve arról beszélt, hogy „a szexuális mássághoz való viszony” művészeti alkotásokban való megjelenítését mindig úgy szabályozták, ahogyan arról a társadalom többsége vélekedik, de egy művészeti alkotást erkölcsi szempont alapján megítélni nem lehet.

Kifejezetten károsnak tartom a korunkban egyre nagyobb felületet kapó, a nyilvánosság korlátozásáért kitekert eszköztárral és retorikával küzdő álprüdériát. Amíg a pornográfia szabadon terjeszthető, a pornófilmek szereplőit némi eufemizmussal sztároknak és felnőtt színészeknek nevezik, addig a múzeum teréből ki akarják tiltani a szexualitás ábrázolását, vagy pálcát törnek egy alkotó feje felett, mert obszcén szavakat használ, vagy képein erotikus pozíciókat ábrázol.

Ez volt a pont, ahol L. Simon a legközelebb merészkedett ahhoz, hogy mondjon valamit annak a bizonyos álprüdériának hatalmas megerősítést jelentő gyermekvédelmi törvényről, de direktben ezúttal sem nyilvánított véleményt arról, hogy szerinte hiba volt-e megszavazni.

Szerinte nincs igaza azoknak, akik azt állítják, hogy Magyarországon nincs művészi szabadság, de azt hangsúlyozta, hogy szabad alkotáshoz autonóm intézményekre is szükség van. Ennek apropóján a beszédét azzal zárta, hogy MMA létének alaptörvénybe foglalása a szellemi függetlenség alkotmányos garanciája.

Fontos pontja volt a beszédnek, hogy nem is a kirúgásának a ténye, sokkal inkább az utóélete az, ami érdekes. Szerinte a Nemzeti Múzeumból való menesztése ékes példája volt annak, hogy valaki nem akart vagy nem tudott túllépni a saját politikai érdekein.