Az új uralmi rend lényege, hogy a közösségi élet hatalmi és befolyási övezeteit a politikai pártok uralják.
A korábban szakmainak, civilnek, párt semlegesnek vélt szférák is a pártok uralmi és befolyási övezetének részévé válnak.
A pártokrácia uralmát is befolyásolja a minőség mennyiségbe átcsapása, amennyiben a pártokrácia uralmi rendszerként való megszilárdulásához bizonyos mennyiségben és mértékben egymástól különálló, korábban pártsemlegesnek tartott szférát, intézményt meg kell hódítani.
Amikor ez megtörténik, akkor ugyan fontos méricskélni és megkülönböztetni, hogy mennyire erős a pártokrácia uralma, de a lényegen nem változtat: a közösségi döntések nem születhetnek meg a pártokráciára jellemző, pártokratikus intézmények, eljárásmódok, s a bennük tevékenykedő személyek közreműködése nélkül.
A pártokráciában a pártokon belüli hatalmi központok közötti küzdelem és az egymással versengő pártok közötti rivalizálás, együttműködés határozza meg a végső soron megszülető döntéseket.
A pártokrácia nem diktatórikus, s oligarchikus, mert a pluralizmus, s az ellenőrzés - ellensúlyozás intézményei nem egy akaratot, s nem egy uralmi csoportot szolgálnak ki.
A pártokráciában ugyanis az egymással versengő pártok és politikai erők magukat a demokratikus rendszert szolgáló intézményeket szállják meg. A pluralizmust az biztosítja, hogy egyetlen erő sem tud mindent intézményt megszállni, mert a demokratikus választások rendje és szabadsága továbbra is biztosított.
A pártokrácia nem a demokrácia felszámolása, hanem a pártok uralmát kétségbevonó politikai erők és törekvések félresöprésének rendszere.
A pártokrácia lényege, hogy mindenki tudomásul veszi: csak a politikai pártokon, a hozzájuk kötődő holdudvaron keresztül van lehetőség közügyeket befolyásolni.
Az SZDSZ e rendszer első vesztese, mert nem értette meg, hogy a pártokrácia kiépülését nem megakadályozni kellene, hanem segíteni. Választóit viszont ez a lehetőség annyira zavarba ejtette, hogy a morális önbecsapás és a morális leépülés közötti választásban szétforgácsolt pártelitet magukra hagyták.
A pártokrácia szemléletének az elmúlt években szép csendben kiépült a szemlélete. Első ideológusa Gyurcsány Ferenc, aki világosan megfogalmazta 2004 -ben, hogy a Fidesz párhuzamos, árnyék-hatalmat épít ki a kormánytól független intézményeken keresztül.
Ha a pártokrácia elképzelését állítjuk a fókuszba, hirtelen összeáll a kép, amit értelmiségi barátaink pálfordulása okozott. Az egykor önálló, karakán, elvi harcra és gyakorlati küzdelemre kész ismerőseink azért nem állnak ki az eszmékért és elvekért könyörtelen elviséggel, mert a pártokrácia uralmának előretörését pontosabban és érzékenyebben érezték meg, mint azok, akik még a régi, 89-es függetlenség elveit dédelgetik a fejükben.
(Kóczián Péter újságíró, szerkesztő, rádiós- és televíziós riporter)
Új hozzászólás