"A táboron kívül úgy éreztem magam, mint egy másodrendű polgár" – ilyen és ehhez hasonló indokok miatt csak a múlt héten 50 kurd menedékkérő döntött úgy, hogy inkább visszatér Erbílbe, Észak-Irak kurdok lakta régiójának fővárosába – írta az Origo.
Persze a szám elenyésző ahhoz képest, hogy 25 ezren hagyták el Irakot.
Sokkolt a látvány, ahogy beléptem. Hatalmas különbség volt a képzeletemben élő Berlin és a valóságos között
- ezt egy 24 éves, Iszlám Állam ellen menekülő férfi mesélte a Telegraphnak, aki két és fél hónapot töltött el a német főváros egyik külső kerületében egy tranzittáborban. A helyzete azután kezdett romlani, hogy egyre többen érkeztek: naponta csak kétszer kaptak enni, a táborból pedig már nem lehetett kimenni. Közben pedig nemcsak a verekedések lettek gyakoribbak, de a menekülttáborokat érő támadások is.
Úgy éreztem egy idő után, hogy otthon jobban éltem
- magyarázta.
Ahhoz, hogy megtarthassam az elveimet, a munkahoz valo hozzaallasomat, meg ugy az egesz elethez valo altalanos viszonyulasomat, es persze, hogy tisztesseges munkat is kaphassak, amibol a gyerekemet is el tudom tartani, csak atlagos szinten - ehhez el kellett hagyni a hazamat.
Szoval mindig jonnek a nagy JFK idezettel. hogy ne azt nezzuk, hogy az allam mit tesz az allampolgarert, hanem hogy az egyen mit tesz az orszagert - na, ez nekem kicsit santit, barmekkora ember is mondta, mert az USA-ban is epp eleg munkanelkuli el, akik dolgoznanak, ha volna hol es mit, nemcsak a segelyt varnak el a hazajuktol.
En sem azt vartam el, hogy segelyt kapjak, "csak" munkat akartam...
Szoval a hazam epp elegge elutasito volt velem,...