A Twitteren keresztül, egy Telegram csatornán jutottunk el egy ukrán katonához, aki egyenesen és kegyetlen őszinteséggel válaszolt a kérdésekre egyenesen Melitopol városából.
- Mit gondolsz, milyenek az esélyeitek?
- Nem tudom, most jók. Sorra szedjük ki a tankokat, a csapatszállítókat, a helikoptereket. Nincs kegyelem, nem várhat rájuk más csak a halál.
- Nyugati fegyverek, vegyülnek a szovjet technológiával. Mit gondolsz, ez befolyásolja azt, hogy mi lesz a harcok vége?
- Modernebb fegyvereink vannak, a török drónok, az NLAW páncéltörő rakétái más kontextusba helyzeték a harcokat. Gyorsabbak vagyunk, van katonai tapasztalatunk.
- Sokszor szinte gyerekeket fogtok el, erről mit gondolsz?
- Néha nem tudják hova jönnek, ha megadja magát mi nem öljük meg őket, ha nem akkor üdvözöljük a pokolban. Nem számít, hogy gyerekek, adják meg magukat.
- Érkeznek a fegyverek?
Erre nem kaptunk választ, csak egy kacsintós fejet küldött meg egy képet arról, hogy halomban állnak náluk a nyugati fegyverek.
- Mit gondolsz, mikor lesz vége?
- Hamarosan, hamarosan csődbe megy Oroszország. A közhangulat már így is forró kint.
- Valóban érkeznek külföldiek veletek harcolni?
- Még nem sokan, Kijevbe már lehet vannak, itt egyelőre csak mi vagyunk. Katonák, tanárok, munkások mind együtt, egy cél érdekében. Meghalhatunk, de nem adjuk fel. Sosem!
- Mit üzennél az ellenségnek?
- Meg foglak ölni, a családom és a gyerekem miatt. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem a többiek is. Harcoltam már életemben, nem először látok háborút, de sok olyan civil is csatlakozott akik sosem fogtak még fegyvert élesben. Bátorítjuk őket, de mindenki a családjáért harcol, a barátaiért, a gyerekei miatt. Dicsőség Ukrajnának!
"Ha Putyin feladja, akkor nem lesz tovább háború. Ha Ukrajna feladja, akkor nem lesz többé Ukrajna."