Ő. Pontosan meg nem nevezhető. Illetve bárminek nevezhető, minden név telitalálat, mert ő van abban is, ami nem ő. Azaz ami nem ő, az is ő. Minden tárgy és minden személy végül ide visszavezethető. ...

Feltöltő: baloghpter
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

22 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
narziss
@nanena: Az oké, hogy Szőcs Géza szerint ez a vers, de nem válaszoltál a kérdésre, hogy Neked, személy szerint mitől vers az egyik, és mitől nem az pl. Görgei poémája...

"A vers gondolatokat akkor tud közölni, ha egyáltalán el tudom olvasni. Ezt nem tudtam. " - írtad. Lehet, kötözködésnek tűnik, ha még erre is rákérdezek, de tényleg érdekel, hogy a hosszúsága, töménysége miatt nem ment az olvasása, vagy egyszerűen már az elejétől teljesen érthetetlen volt?
nanena
@narziss: Szőcs Géza azt mondja, hogy a vers zsilipkamra a költőnek és az olvasónak is. Vagyis egy versnek érthetőnek és olvashatónak kell lennie, hogy átérjen a zsilipen. Ha ezt a funkcióját nem éri el, akkor haszontalan volt leírni. Ezért írtam a fiókról.
A vers számomra érzelem. Düh, szerelem, megalázottság, öregség, szeretet, gyermek. Az egész világ boldogságának és boldogtalanságának érzésének kell átfolynia rajtam egy verset olvasva. Hogy napokkal elolvasása után is még a fülemben csengjenek a szavak, az érzések, amit az olvasása közben éreztem.
De ebben valószínüleg különbözünk mert nekem ez a vers ezt közel sem jelentette.
Válaszoltam a tanárnői kérdésre?:)
És számodra mi a vers?
narziss
@nanena: Válaszoltál, és köszönöm is. :)
Hogy egy vers mitől és kinek érthető, olvasható, az szerintem a lehető legmaximálisabban személyiség-, életkor-, tapasztalat- és élményvilág, illetve élethelyzet függvénye. Ez volt a "tanárnénis" válasz... ;)

Számomra a vers örömforrás, szavakba rejtett gyönyörűség, menedék, gondolat-katedrális, ima, kötelék a véges és a végtelen között, elragadtatottság... élni, érteni, érezni segít.

Egyetértek Veled abban, hogy ha a vers első hallásra, olvasásra nem ragad meg, nem juttat valamiféle élményhez, akkor "szételemezheti" vagy bizonygathatja más az adott mű kiválóságát, mit sem ér.

Szóval egyáltalán nem baj, ha ez a Görgei Neked, másnak nem jött be; bennem viszont előhív érzést és asszociációkat. Az eleje - hozzám hasonlóan ;) - belátom, kissé tán okoskodós, de aztán engem vitt magával. :)

Weöres Sándor pár egysoros verse:

"Szép távolságoddal itt vagy."

"A mindenség a szemedben fészkel."

"Isten rajtad: végtelen könny, Isten benned: végtelen mosoly."

"Szemednek szegzett lándzsák: csillagok."

"Tetteid medre: életed."
nanena
@narziss: Engem éppen az eleje fogott meg. Ezért is olvastam tovább.
Mert az első 7 sor alapján éreztem, hogy Görgey is azt érti az 'Ő' és az 'Én' alatt amit én.
Weöres meg nagy kedvenc. Kisgyermekes szülőként ez nem meglepő.
narziss
@nanena: Értem. :)

Nekem a "tanítványok" szónál kezdett derengeni, hogy Görgei a jézusi utolsó vacsora történetét írja át, értelmezi; és teszi egyetemesebb érvényűvé (="Ő") az egész vacsorát, a megváltást, és Jézus alakját (az önmagát odaadót, magányát, szándéka meg nem értettségét - azóta sem stb.)

Egy vacsora anatómiája, vagyis az egyszeri általánossá tétele és ezáltali "boncolása". De nem elemzi tovább a tanárnéni a verset, túlbeszéltük...

Éljen Weöres. :)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.