Jeszenszky egyesülete járhat jól a copyright razziák nyomán

Az utóbbi napokban többször frissítettük a szombati klubrazziákról írt posztunkat. Időközben szakértői válaszokat is kaptunk megmaradt kérdéseinkre, a következőkben összefoglaljuk, miért is gondoljuk rendkívül aggályosnak a helyek ellen szervezett hatósági attakot. Lássuk először, hogy pontosan mi történt múlt szombaton a Mono klubban. A VPOP és az Apeh ellenőrei meglátogatták a helyet, és ellenőrizték előbb a bár jogszerű működését, majd zseblámpákkal villogtatva a DJ tudtára adták, dolguk volna vele is. A pultban Detective Kelly játszott éppen, a fináncok leállíttatták vele a zenét. Ezután kipakoltatták a pultot, majd megállapították, hogy a DJ nem tudja igazolni a MAHASZ éves átalánydíjának befizetését emellett 60 CD tartalmával sem tudott elszámolni. A Büntetés összegét 240 ezer forintban állapította meg a hatóság. "A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 35. § (1) bekezdés első mondata szerint természetes személy magáncélra a művekről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A Szjt. 38. § (2) bekezdése értelmében jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevőkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja" Természetesen senki sem gondolja, hogy az internetről filecserélők segítségével letöltött zenék, vagy akár a jogtiszta lemezek szabadon játszhatók bármilyen klubban. Ez nyilvánvalóan törényellenes. Csakhogy. Kinek fütyül? Ahogy korábbi posztunkban utaltunk rá, a MAHASZ egyesületként még rendőri erő jelenlétében sem turkálhat a DJ-k lemeztáskájában, utasítási jogköre a vám- és az adóhatóság felé pedig egyáltalán nincs (még szép). Az írott CD-k és winchesterek után a felhasználó egyszer már fizetett. Az üres CD-ken hologramos matrica van, az iPodok árából pedig több mint 10% az Artisjushoz kerül. Ezeket az összegeket éppen azért fizetik meg a júzerek, mert így legalizálják a hordozókon rögzített tartalmakat. A hatályos szabályok szerint azonban a nyilvános lejátszás után fizetett díjak csak a gyári kiadványok nyilvános lejátszását kompenzálják, s nem tartalmazzák az írott CD-kről és winchesterekről szóló dalok jogíjait. Erre, az egyébként sokak által kritizált, de jogi értelemben jelenleg érvényes értelmezésre hivatkozik a MAHASZ, ezt a pénz szeretné beszedni, úgy tűnik, hogy teljesen legálisan.