Meztelenkedős, betépős hangulatban

Ang Lee cannes-i filmfesztiválon versenyző Taking Woodstock-ja éppen olyan kevéssé Ang Lee-s, amilyen az előzetese volt, viszont sokkal kevésbé idétlen. Utólag érthető a dolog: a trailer-rendező az önmagukban nem túl értelmes vicces pillanatokat vágta bele a klipbe egyéb kiemelkedő jelenet híján. Nincsenek ugyanis igazi csúcspontok, ez egy szuper kis hangulatfilm, ami kellemesen elandalít és szórakoztat két órán át. Lee-nek szemmel láthatóan nem is voltak nagyobb ambíciói, csak annyi, hogy elmesélje, hogyan segített egy szülei lepukkant moteljében dolgozó, Elliot Tiber nevű srác az 1969-es legendás Woodstocki fesztivál megszervezésében, és ez hogyan segített neki. A hangulat már az eleje főcím alatt nagyon erős, akit itt elkapnak a retró képsorok, valószínűleg végig szeretni fogja a filmet, akit nem, akár fel is állhat ezen a ponton. Ang Lee ismét megmutatja, hogy a hangulatteremtés nagymestere, döbbenetes, hogy akár a 18. századi Kínában vagyunk, akár a 60-as évek Nyugat-Amerikájában, akár itt, többszázezer betépett, meztelenkedő hippi közt, ugyanúgy teljesen elmerít minket a mesébe, nem léteznek számára műfaji korlátok. Kelli Garner, Demetri Martin és Paul Dano a Taking Woodstock-banEgyébként ez nem mese, a film Tiber önéletrajzi könyvén alapul, akinek a szabad szerelmet hirdető hippikkel való találkozás fordulópontot jelentett az életében, mert ekkor kezdett megbarátkozni saját homoszexualitásával. De sem ez, sem Tiber és a szülei (Henry Goodman és a zseniális Imelda Staunton meggyőző amerikai akcentussal) konfliktusos viszonya nem nehezedik rá tematikailag a filmre, csak lazán jelen vannak, kikerekítve Tiber figuráját. Őt Demetri Martin amerikai komikus formálja meg, akinek ez az első filmfőszerepe. Furcsa választásnak tűnik, de Lee itt is pontos volt: Martin ugyanazt az eszes, de ügyefogyott figurát hozza, amit a színpadon, és mást valószínűleg nem is tudna, de ide ez pont illik; a Martin karakterében jelenlevő tétovaság és Tiber figurájának bizonytalansága tökéletesen passzol. Nagyon szerethető, különösen, amikor futni próbál, és nem képes koordinálni a végtagjait. A mellékszereplők közül meg kell még említeni Liev Schreibert, bölcs transzvesztitaként nagy benyomást tesz rózsaszín nyári ruhájában.