A Horthy-féle Magyar Állam álldogál az utcasarkon

A Horthy-féle Magyar Állam álldogál az utcasarkon, kissé görnyedten, de büszkén, mint egy nehéz sorsú arkangyal. Valakik vonulnak az utcán, valami felfordulás van, és a Magyar Állam zavartan félrenéz. Nem szereti a felfordulást. A Rendet szereti. Tétlenkedik, a haját igazgatja, oda-odapillant, de csak úgy a szeme sarkából; nem amolyan helyes, hercig felvonulás ez éppen, nem kedvére való. Sehol a nyalka huszárok, bár vannak csendőrök, rendőrök, katonák, még egy-egy tiszteletreméltó páter is akad, de az egész valahogy mégsem igazán ünnepi. Pedig ezek az ő csendőrei, rendőrei, katonái, papjai. A vagonokra is az van írva, hogy "Magyar Államvasutak". De mégis, a Magyar Állam nem igazán elégedett, hiába van vasútja is, aminek a marhavagonjaiba most ezeket az embereket felterelik. Sehol egy fehér ló (hej, azok voltak ám a szép idők! akkor még volt a dolognak svungja, most meg valahogy olyan lélektelen, morfondíroz a Magyar Állam, és megörül a szónak, mert pontosnak találja); sehol egy csudás monstrancia; csak ezek a szürke, riadt alakok, siránkozás, ütlegek, ridegen ugató parancsszavak. Nem szép.  [...] Bővebben!