Sokadjára próbáltam elképzelni tegnap is, a kétnapos EU-csúcs kapcsán, milyen érzésekkel fognak kezet az uniós vezetők a magyar miniszterelnökkel, mit gondolhatnak róla, amikor udvariasan rámosolyognak, mielőtt gyorsan hátat fordítanak és továbbállnak? De még inkább az érdekelne, honnan meríti a bátorságot Orbán Viktor például ahhoz, hogy mosolyogva odamenjen Ursula von der Leyenhez és kezet csókoljon neki, miután egész Magyarországot teleszóratta útszéli óriásplakátok, nyomtatott és audiovizuális reklámok révén arcképével, háborús uszítóként ábrázolva? Vagy hogy Olaf Scholz német kancellárral bármiről is egyeztessen alig néhány órával azt követően, hogy a péntek reggeli szokásos Kossuth rádiós interjújában azon kesergett: „ha összevetem ezt a Németországot a tíz évvel ezelőtti Németországgal, ennek már a színe sem olyan, ennek már az íze sem olyan, ennek már a szaga sem olyan”.

Forrás: nepszava.hu
Feltöltő: RonaGyuri
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

2 hozzászólásarrow_drop_down_circle

RonaGyuri
Erős, de kiérdemelt megfogalmazás

S nekem megint egy klasszikus vicc ugrott be

A nepszava.hu publicistája „Könnyűnek találtattunk” címmel elmélkedik azon, hogy „milyen érzésekkel fognak kezet az uniós vezetők a magyar miniszterelnökkel, mit gondolhatnak róla, amikor udvariasan rámosolyognak, mielőtt gyorsan hátat fordítanak és továbbállnak?”.
Felemlítvén, hogy „Ennek a kormánynak a cinizmusa nem először, és nem is csak a mesterfokú agymosásban, nemzetközi szereplőkre kiterjedő uszításban mutatkozott meg, ám a többi lódítás következményével általában nem kell szembesülnie magának a kormányfőnek.”
Aztán: „A magyar propagandagépezet nyilván tisztában van azzal, hogy kettős kommunikációjuk nem titok más országok vezetői előtt. Leállni viszont már nem tudnak, visszaút nincs számukra, marad a porhintés, önámítás”!
És a vicc:

„A bolondok háza udvarán az egyik ápolt egy cipősdobozt húz maga után egy madzaggal. Éppen arra megy a főorvos, és megkérdezi a beteget:
- Jó napot, ketteske, mi újság? Mi van a kiskutyával? - mutat a dobozra.
- No, de doktor úr, ez nem kutyuska! Hiszen ez csak egy cipősdoboz!
- Jaj, persze, persze! - veti oda zavartan az orvos, majd sietős léptekkel távozik.
A bolond leguggol, odahajol a dobozhoz, és miközben megsimogatja, halkan így szól:
- Látod, Fifikém, már megint milyen jól átvertük a doktor urat!”!! =))
RonaGyuri
egy frappáns cím a 444.hu-tól:

Egy lélek se vette észre, hogy Orbán éppen el akarja foglalni Brüsszelt, talán azért, mert nem volt mit észrevenni

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.