Hosszas tiltakozások ellenére a parlament kedd délelőtt elfogadta a státusztörvényt, most vendégszerzőnk véleményezte az oktatási reformot, és az új érettségi rendszert, amely nemsokára a fiatalokra vár. Egyszerű példával indokolta meg, miért hibás az az irány, amit kijelölt az Orbán-kormány.
Azonban ennek a tükrében meglehetősen keveset foglalkozunk azzal a ténnyel, hogy az új érettségi és idén utoljára vizsgáztak a már „megszokott” módon a diákok a 2023-as szezonban, jövőre drasztikusan átalakul a rendszer.
A legdrasztikusabb változás valószínűleg a magyarérettségit érinti, ugyanis sokkal inkább a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, mint az elődjei. 2024-től a szövegértési feladatsor nyelvtani feladatokkal fog kiegészülni, míg a gyakorlati szövegalkotást és az érvelés eltűnik a vizsgáról, helyette egy irodalmi-műveltségi tesztet kell majd kitölteniük a diákoknak.
A rövid, gyakorlati szövegalkotási feladattípusnak a kiiktatásával másfél évtizedet lép vissza az új tervezet
– olvasható a Magyartanárok Egyesületének korábbi állásfoglalásában, melyben azt is írják, hogy a műveltségi teszt beiktatása a 21. századi koncepciójától való radikális eltávolodást, mintegy 80 éves visszalépést jelent.
Ennek megfelelően a pontozás is változik. Míg korábban a jó helyesírásért és a megfelelő külalakért a vizsgázók extra pontokat kaptak, addig 2024-től a hibák pontvesztéssel járnak majd.
A fiatal felnőttek az egyik legnagyobb problémával néznek szembe, azzal szembesülnek, hogy az, amit az iskolától kaptak, semmire sem használható.
Nem tanulnak meg csoportosan dolgozni, együtt kutatni, és kommunikálni. A kormány nem biztosít számukra teret arra, hogy a digitális információk között szelektáljanak, elmondhassák a véleményüket, és akár igazolhassák a saját állításaikat. Azzal, hogy a jövőre érettségizőknek már nem is kell érvelő fogalmazást írniuk, egyértelműen azt jelenti, hogy
a kormány és a teljes oktatási vezetés már itt el akarja törölni azt, hogy érvelhessenek, hogy elmondhassák a véleményüket.
Nincs más lehetőség mint, hogy bólogassanak és ehhez kapnak egy tesztet a műfajokról és az írók életéről. Mert az alapműveltség.
Persze, az irodalom alapműveltség, de nem minden körülmények között az a legfontosabb, hogy mikor született Petőfi és mikor halt meg Ady. Mert ez a rendszer így kritikán aluli, és egyetemet végzett történészként azt kell, hogy mondjam felháborító, mert az alapműveltség mellett meg kell tanulniuk gondolkozni, fogalmazni, és érvelni is.
Nincs más céljuk, mint elhülyíteni a gyerekeket.
A modern pedagógiában sokáig 21. századi tanulási képességeknek nevezték azt, amit azért kellene megtanítani, hogy a diákok majd megállják a helyüket a gyorsan változó világban. Ezt a módszert tőlünk nyugatabbra sikeresen alkalmazzák, és nem csak nyugatabbra, hanem keletebbre is, hiszen már Kínában születnek a legjobb eredmények a PISA teszten.
A mesterséges intelligencia korszakában semmi sem lehet fontosabb mint a kritikus gondolkozás, és az, hogy együttműködjenek egymással, kutassanak, elemezzenek, és oldjanak meg összetett, komplex problémákat.
A nemzetközi összevetésekben a magyar diákok rendre az alsó mezőnyben szerepelnek és az eredményeik inkább romló tendenciát mutatnak, konkrétan a magyar érettségi eddig is nevetséges volt, most pedig inkább vált szánalmassá mint nevetségessé.
A modern oktatási rendszer semmilyen szinten nem fér már bele a tantermi oktatásba. És utána ezzel a tudással kerülnek majd felsőoktatásba. Persze, az egyetemi oktatás is sok sebből vérzik, de az ország legjobb bölcsészkarain a tanárok előadók már nem a lexikális tudásra építenek, hanem a fent taglalt kompetenciára.
A történelemérettséginek 2024-től átszabják a témaköreit, szintén inkább a lexikális tudásra építkezve.
És itt már az én szakterületemet érintjük, ugyanis hosszú évekig tanultam azt, hogyan lehet kutatni tanulni, és hogyan kell történészként a mai Magyaroszágon hitelérdemlően előadni, és tényekre alapozni az érvelésem, valamint igazolni a téziseimet. Most ez amit ők megléptek, évtizedes visszalépést eredményez.
De leginkább a Kádár-kori cenzúrázott történelemoktatáshoz lépünk vissza.
Az egyetemen, nekünk leendő tanároknak és kutatóknak azt tanították, hogy az évszámok ismerete azért fontos, mert a szovjet típusú oktatás ezt követelte meg, de a modern igények már nem erre irányulnak.
Mondok is egy példát. Legyen mondjuk a Mohácsi vész.
Mikor történt: 1526. augusztus 29
Kik vettek részt benne: II. Lajos valamint Báthori István, Tomori Pál, Szapolyai György, Radics Bosics állt szembe I. Szulejmánnal, valamint Malkocoglu Bali béggel és Pargali Ibrahimmal
Hogyan végződött: 24.000 magyar katona hunyt el, és a király. A csata a magyar fél vereségével végződött.
Valószínűleg az érettségin most erre lesz szükség.
Ez, bármikor kikereshető az interneten, de még a mesterséges intelligencia is el tudja mondani. Azonban azt már nem, hogy a Mohácsi csatavesztésnek milyen hatásai voltak a Habsbourg öröklési rendre, valamint azt sem, hogy a csatavesztés utáni szétszakadás, hogyan befolyásolta a katolikus megújulást és a reformációt Magyarországon.
És az évszámokkal szemben, pont erre lenne szükség, hogy rendszerben gondolkodjanak a diákok, és egy ilyen komplex kérdéskört is logikusan levezetve meg tudjanak válaszolni. És nem azért mert ismerni kell az egyetemes és magyar történelem minden egyes aspektusát, hanem azért mert a rendszerben való gondolkodásra az élet minden területén szükség van.
Tizenkét év fideszes oktatásirányítás és erőszakos átszervezés után van tehát egy alulteljesítő, a jövőre nem koncentráló, ami sok szempontból az összeomlás határán billeg. Vagyis, ami nem billeg, az már leborult.
És ami ennél is siralmasabb, az hogy az oktatási rendszer már nem nehézségekkel küzd, és vérzik el lassan, hanem konkrétan összeomlott. Nem tudja ellátni a feladatát, nem tud tanítani, nem tud tudást átadni.
A történelemoktatásban az eseményeket alakító tényezők feltárása, kritikai és problémaközpontú gondolkodás helyett a történelmi gondolkodás vált a kompetencia meghatározásává, amelyben ugyancsak konkretizálták a tanulók kompetenciának legfontosabb fejlesztési paramétereit.
- írja a kormányzati Új köznevelés című folyóirat.
A kormányzat szerint a korábbi vizsgakövetelmények valamelyest szélesebb spektrumban várták el az eseményeket feldolgozó gondolkodást, a kritikus szemléletmódot, míg az újszerű vizsgakövetelmény inkább az általános meghatározásokra tette főként a hangsúlyt.
Ez pedig történészként nem hangzik másnak, mint nettó hazugságnak. Ugyanis a modern történelemoktatás nem állhat másról mint az eseményeket feldolgozó gondolkodásmódból, a kritikus szemléletmódból, és abból, hogy ezeket a fontos folyamatokat a diákok megértsék és feldolgozzák.
Mindössze száraz tudást akar a gyerekek fejébe verni, amely semmilyen szinten nem azonos a modern elvekkel, és oktatási mintákkal. Évtizedes lemaradásban vagyunk, és nem előre léptünk egy picit, hanem hátra léptünk egy hatalmasat.
A statisztikák szerint húsz iskolából csak tizennyolcban van csak matematikatanár, kettőben anélkül tanítják ezt a tárgyat, hogy arra képesítésük lenne.
És mi lesz még itt?
Most 2023-ban ott tartunk, hogy a lexikális tudás elévül, hiszen a hatalmas adatokkal dolgozó botok már jobb fogalmazást írnak mint a legtöbb magyar gimnazista. Mert mondjuk ki bátra, a PISA teszten minden eddiginél rosszabb eredmények születnek.
A magyar diákok a 2018-as PISA-felmérésen 4-6 ponttal jobban teljesítettek, ez azonban hibahatáron belüli érték, így a teljesítményekben látszó enyhe javulás még mindig OECD-átlag alatti szinteket jelentenek mind a 15 tudásterületen, és meglehetősen gyengének számít nemzetközi összehasonlításban.
Cikkünk véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a Propeller.hu szerkesztőségének és munkatársainak az álláspontját, a cikk szerzője újságíró, és a jelenkor politikai változásainak kutatásával foglalkozó diplomás történész.
-nem ám messze esik a fájától az a fránya kölök ha kiokosítják!