Csisztu Zsuzsa egykori tornász, tévés szakkomentátor a Mandiner hasábjain keresztül intézett néhány keresetlen mondatot Mérő Verához.
Fotó: MTI/Soós Lajos
A cikk apropója az volt, hogy Mérő Vera a Glamour magazinban azzal a felütéssel értekezett a budapesti atlétikai vb kabalaállatáról, hogy égünk miatta, mint a Reichstag.
Emlékeztetőül: a csintalan rackajuh seggberúgott egy hírolvasót, megpaskolgatta Rubint Réka hátsóját, focimeccsen rendetlenkedett, no meg sportolókat ijesztgetett, továbbá testszégyenítésbe hajló poénja is volt.
Mérő Vera írására Csisztu Zsuzsa úgy reagált,
fel tudom húzni magam, amikor egy emberi jogi aktivista a (szerinte) nőket érő megalázó jeleneteket kizárólag országhatáron belül hajlandó felismerni.
Csisztu a következetességet hiányolja Mérő írásából, és felhívja a figyelmét arra, hogy "ne szenvedjünk átmeneti vakságban olyankor sem, amikor országhatárainkon túl, a dicsőített demokráciákban történik vérlázító eset",
Hozza is a példákat: Spanyolországból a Jenni Hermoso nevű focistát megcsókoló Spanyol Labdarúgó-szövetség elnökét, vagy az általa gúnyosan „mintademokráciának” nevezett Amerikából Scott M. Ried ügyét, aki azután lett nemkívánatos személy a tornában, hogy szexuális zaklatási, testszégyenítési ügyeket, valamint testi-lelki terrorral járó edző-tanítvány viszonyokat tárt fel.
18 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Én nem voltam ilyen ügyes. Hiába mondtam a szakszervezetben, hogy mit kéne csinálni, csak nyafogtak, hogy ezért nem lehet, meg azért nem lehet. Volt, hogy az állásomat kockáztattam, ki is rúgtak, de ezt már írtam. Sokszor voltam dühös, elkeseredett, szomorú, de muszáj volt annak lennem, aki vagyok, különben hogy állok meg magam, a gyerekeim előtt? Hozzáteszem, mindig küldött az élet barátot, hol igazit, hol felebarátot, aki mellett érezhettem, hogy nem vagyok egyedül, és tovább tudtam lépni. Ezért utólag is nagyon hálás vagyok, bár azt megtanultam,hogy a valódi hála előreköszön. :)
Új hozzászólás