Talán csak az Ady-ötszázasok emlékeztetnek minket arra, hogy az, amit a színpadon látunk, nem ma történik, hanem majd két évtizeddel ezelőtt, és Tóth Géza rendezésében talán ez a szinte óvatlan-akaratlan idő-összecsúszás a legfájdalmasabb az embernek. Hogy ez még nem a múltunk, hanem a jelenünk.
Forrás:
7 óra 7
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás