A szívem fáradtabb, mint a hangom

Az olasz Rizzoli kiadó A szívem fáradtabb, mint a hangom címmel jelentette meg a legendás olasz újságírónő Oriana Fallaci (1930-2006) beszédeit. Tökéletesen azonosult benne az ész a szenvedély és olyan személyiséggé vált, akit vagy gyűlölni, vagy szeretni kell, középút nélkül. Az újságírás már nem mesterség volt nála, hanem küldetés és ez emésztette fel élete nagy részét. Ez és a szinte sámánikus hit az író szerepében, aki arra ítéltetett, hogy sohasem lankadjon ás mindig, mindenhol az igazat mondja. Ezek és az „objektivitás”, amely alatt az eseményekbe való közvetlen, közvetítő nélküli részvételt értette. Ennek persze semmi köze a köznapi értelemben vett objektivitástól, hiszen ettől éppen Fallaci állt a legtávolabb: híres riportalanyait, köztük Henry Kissingert, Moamer el-Kadhafit, vagy különösen Khomeini ajatollát nem beszélgetőpartnerének, hanem ellenfelének tekintette és haragja átitatta írásai nagy részét, a vietnami háborús tudósításoktól kezdve, amelyekben, dacolva a...