Halálakor szinte mindenkinek kellett Ady Endre

Az egyik kedves versem tőle: A grófi szérűn. Mint egy videofilmen úgy peregnek az események a versben. Szinte érezni lehet a füst szagát, a tűz vadságát és a szegények nyomorát, fájdalmát. Szívszorító leírása a zsellérek életének.

@Evikati: Az enyém meg egy kevésbé közismert verse: A föltámadás szomorúsága.

Szeretem Adyt, nagyon. :) A - sokak által még ma is érthetetlen titulussal illetett - szimbolizmusát; a gőgös, dacos lázadót, egyáltalán az egész Ady-jelenséget, ha szabad ilyet mondanom.

Sok benne a szerep, a felvett póz: részben védekezésként is az Őt ért támadások miatt, de a versei által sugallt hangulat és a tűz, ami benne van, nagyon "átjön" - hogy mai divatszóval éljek.

Ahogy meg Latinovits tudja szavalni: külön ajándék... :)

@narziss: Elolvastam az általad kedvelt verset. Valóban gyönyörűen írja le az öregség, betegség gyötrelmeit a költő. Emlékeinek felidézése olyan a versben, mintha maga sem hinné, hogy valamikor ő élte át a szerelmeket, temeti fiatal énjét. Talán ebben a versben utoljára emlékezett vissza viharos életére. Szomorú, szép vers, köszönöm!:-)
Párizsban 10 évvel ezelőtt eszembe jutott, mikor a Szent Mihály útján sétáltunk:-)

@Evikati: De jó, hogy elolvastad! :) Ez a vers (egyik) varázsa, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük, mást hallva, érezve ki belőle.

Például A feltámadás szomorúsága kapcsán nekem az öregség, (fizikai) betegség nem jut elsőre eszembe, inkább valamiféle lelki-érzelmi elfáradás/kiégettség - ami független az életkortól -; önmagunk keresése és igazi megtalálásának képtelensége; a szerepeinkbe való beleveszés.

3-4 éve én is jártam Párizsban, csodálatos város. Nekem a Notre Dame környékén és a Szajnán sétahajózva jutott többször eszembe Ady. Egyáltalán nem lep meg, hogy beleszeretett a városba: olyan hangulata van, ami szinte leírhatatlan. Minden porcikájában művészet hatja át azt a helyet... :)

@narziss: Szép napot neked!:-)
Igen, egyetértek veled abban, hogy mindenki másképpen érezheti, értelmezheti a vers sorait, a költő gondolatait. Ez részemről szubjektív érzés. Mikor, milyen az időjárás, a hangulatom, a szeretteim hangulata. Sok dolog befolyásolja azt is, hogy mit szeretnék olvasni, milyen zenét hallgatni.
Sajnos 10 évvel ezelőtt nem kerestük meg az Európa Hotelt. Akkor még nem volt információm Ady és a szálloda kapcsolatáról. Most, hogy emléktáblát helyeztek az épület falára, jó lenne látni és büszkélkedni:-D

Ady Endre: A perc-emberkék után
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.

1913.

Közel 100 év után ma is igaz. :( ... akár Mikszáth, Móricz, József A. ... és még sokan... A konkrétban meglátja az általánosat, így válik örökifjúvá, marad élőnek is holtan...
Szeretem.:D