A divattervezővel elképesztően abszurd sztori esett meg.
Legjobban tesszük, ha változtatás nélkül közöljük, hogyan zajlott Náray cipővásárlása. Amikor rájött, hogy véletlenül két jobblábasat vitt haza, a boltba sietett reklamálni, ahol azonban meglepő fordulatot vettek az események.
Náray az alábbiakat osztotta meg:
Mielőtt elutaztam, vettem egy cipőt. Általában csak a jobblábasat próbálom fel. A bal mindig jó.
Otthon kibontottam a csomagot, és a dobozban két jobblábas cipő nézett velem farkasszemet. Másnap visszavittem.
-A blokk megvan? -kérdezte az eladó.
Jó, tudom, hogy a szabály, az szabály. De ennek ellenére meglepett a kérdése, mert nyilvánvalóvá tette, hogy emlékszik rám és arra is, hogy tegnap nála vettem. Nem egy másikat akartam helyette, vagy, hogy a pénzt adja vissza, csak a megvásárolt cipőm párját szerettem volna megkapni az egyik jobbos helyett. Egyértelmű – gondoltam-, hogy kell lennie egy másik 41-es doboznak, amelyben két ballábas fog lapulni...
De nem fűztem hozzá semmit, természetesen a tárcámban volt a blokk. Átnyújtottam.
-Megnézem a raktárban -mondta kicsit flegmán. Várakoztam. Némi idő után előkerült és közölte, hogy egy üres dobozt talált csak és így nem tud segíteni. Ha akarom, a pénzt visszaadja – mondta –, miközben a selyempapírt szépen az üres dobozba belehajtogatta..
Kimentem az üzletből és megálltam a kirakatok előtt. Emlékeztem, hogy ott vettem észre, ott tetszett meg. Ott is volt! Sőt, mindkettő kirakatban egy-egy ballábas cipő díszelgett.
-Mindkét kirakatban van ebből a modellből egy-egy cipő -próbálkoztam tovább. -Nem néznénk meg, hogy hanyas? Ugyanis ballábas mindkettő! És én úgy látom, hogy ez a méret, és legalább így mindkettő párban lenne.
-Hát, lehet -mondta az eladó. -De a kirakatból nem lehet kivenni.
-Miért? -kérdeztem csodálkozva.
-Csak kirakatrendezéskor.
-Még ilyen esetben sem?
-Így van!
-De így nem tudom hordani! -mondtam. -Maga meg az itt lévőt nem tudja eladni!
-Akkor is ez van -válaszolt határozott kedvtelenséggel.
-De én szivesen megcsinálom a cserét! -alkudoztam.
-Meg van tiltva. Sajnálom -felelte.
-És akkor most?
-Két hét múlva lesz kirakatrendezés -világosított fel. -Ha most nem kell a pénz, a blokkal azután jöjjön vissza és kicseréljük, ha addig nem hordta -szögezte le és a másik vevő felé fordult. -Segíthetek valamiben? -kérdezte tőle.
Én azóta is ezen gondolkodom. Hogyan? Ha addig nem hordtam?
Mert az egész ügy hagyján, viszont ez a mondata szöget ütött a fejemben.
Vajon, jelen volt ő a beszélgetésünknél? Hallotta és értette is magát?
-Lacííí! Hogy kell kinyitni a kasszát?
-Nyomd meg a c-t.
-Lacccci...