Jön a tömeges postabezárás – Nagy Márton rendet tesz

Elöre megyünk nem hátra, OV még az országot is bezárná ha lehetne, rohadék patkányok...amhez nyúlnak az rohad...

@gina: tegnap 22:51 Pontosan ez fogalmazódott meg bennem is! Gyakorlatilag ujra lesznek mindentől elzárt települések... napi 1 buszjárat, posta, orvosi ellátás és még sorolhatnám mely szolgáltatások nem lesznek.:(

@lusta: 22.31

Lényegében erről beszéltem. A csekk egy biztos pont a befizetések terén. A posta elküldi a pénzt, én pedig a kezemben tartom a feladóvevényt. Vagy, ha bankszámlára utalok, akor is megkapom az igazolást az utalásról.
Az online térben pontosan attól tartok, hogy packázhatnak velünk, vagy, hogy jöhet egy vírus, ami eltűnteti a teljes dokumentációt.
Volt egy nagyon-nagyon kellemetlen ügyem a díjbeszedővel. Az ő gépükön nem valós tartozások keletkeztek, amikre késedelmi kamatokat is felszámoltak. És hiába voltak a kezemben a feladóvevények, kötötték az ebet a karóhoz, hogy márpedig az ő kimutatásuk szerint nekem fizetnem kell. Perrel fenyegettek, szörnyű volt. Végül az egyik ügyintézőjük, akibe szorult egy kis tisztesség, annyit tudott segíteni. hogy "csak " a késedelmi kamatot kellett megtérítenem, azt azért, mert, későn mutattam be a csekkeket. Nem ők kértek bocsánatot, amiért az ő hibájukból kálváriát járattak velem, még én örültem, hogy végre lezárhattam ezt az ügyet.
h

@kereső: tegnap, 20:52
Nem állítom hogy tudom a választ, a megoldást a problémára, csak azt mondom, hogy ez egy megoldandó probléma. A magam szűkös eszközeivel segítek annak akinek tudok, jelen esetben anyukámnak.
Az már némileg utópia, ha a közösségi terekben (könyvtár, művelődési ház, iskola) lenne szabad hozzáférésű internetes pont, persze nem a gyerekeknek kalandjátékra, és lenne ott hozzáértő segítség is.
Városban élek, ezért városiak a felhozott példáim. Nem vagyok mindentudó világmegváltó, de azt tudom, hogy ez egy átmeneti kor, a maga nehézségeivel és buktatóival.

@Nyírfa: ma, 09:02
Én is erről beszélek, hogy hiába a sárga csekk meg az elismervény, akkor is történhetnek galibák. De! A te esetedben a díjbeszedőnek kellett volna igazolnia a követelés jogosságát, és miinden kiküldött számlán szerepel az esetleges tartozás. Ha a februári számlán nincs ilyesmi, akkor a hirtelen-váratlan felbukkanó követelést igazolni kell.
Könnyen beszélek a partvonalon kívülről, a kibicnek semmi sem drága, de megkértem volna szépen a díjbeszedőt, hogy mutassa meg, mi alapján perelnének. (Szerintem átvertek.)

@Giovanni Alba: 11.42

Igazság szerint én perelhettem volna, aminek a kimenete megjósolhatatlan volt. Az ügyintéző, aki a végén a segítségemre sietett, némileg feldúltan annyit mondott, hogy valamiből jól kell élniük a vezetőknek.
Jó húszéves történet, még az emlékét is kitörölném szívem szerint.
A történeti hűség kedvéért: persze, a számlán egyszer csak megjelent, hogy követelésük van velem szemben. Először legyintettem, mondván tévednek, majd kijavítják. De nem ez történt. Aztán csak bementem a csekkjeimmel a kerületi hivatalba, ahol agybajt kaptak tőlem, mert nem ismerték ki magukat, ugyanis az ő számítógépükön sem az én befizetéseim nem voltak valósághűek, sem a központi nyilvántartással nem egyeztek.
Tehát, irány a központ, ahol először magas lóról beszéltek velem. Aztán jött az egyik fiam is, aki a legőrültebb helyzetekben is meg tudja őrizni a nyugalmát, és olyan diplomatikus, amit én soha nem fogok elsajátítani: erre születni kell.
Akkor türelmet kértek, hogy utánanézzenek a dolgoknak.
Legközelebb már az a hölgy volt, akinek teljesen újnak számított ugyan az ügyünk, de az egyetlen volt, akihez ügyfélként ma is bizalommal lennék. Ő segített lezárni a késedelmi kamat-kompromisszummal. Belementem, hogy szabaduljak.
Igen, átvertek, és viszonylag olcsón megúsztam, de nem múlt el nyomtalanul.