Bayer Zsolt most sem cifrázta: a lipsik olyan filmet csináltak volna Rákay Philip alkotásából, amiben Petőfi éppen március 15-én vallja be, hogy meleg és gyöngéd érzelmi szálak fű

A kormánypárti publicista azt is közölte, sosem akarja megérteni, hogy milyen lehet élni a liberális-jakobinus Styx túloldalán, ahol többek között mindig a világmegváltó tömeggyilkosok élnek.

Bayer Zsolt úgy érezte, hogy a Bencsik-testvérek jobboldalról érkező kritikája után – melyben mindketten a földbe döngölték Rákay Philipet és a filmjét – muszáj a tőle megszokott módon a producer és filmje védelmére kelnie. A Magyar Nemzetben megjelent írásában azzal kezd, hogy szerinte a politikai paletta másik oldalának, akiknél, mint tudjuk, évtizedek óta felhalmozódott a jó ízlés, a tudás, a tehetség, a mesterség – lásd Mi kis falunk, RTL –, így teljes magabiztossággal igazítanak el mindenkit művészet, kultúra és szakma dolgaiban, és nem tévednek sohasem.

Bayer Zsolt szerint a liberális oldalon melegnek állítanák be Petőfit és Jókait    Fotó: Facebook

Állítása szerint a jobboldal és főleg ő, a nagy megmondóember sosem járnának el hasonló módon, és gyorsan le is tömeggyilkosozza a liberális gondolkodásúakat. „Ugyanis – ellentétben velük – mi nem tudjuk, ezért nem is szoktuk megmondani, mit és hogyan kellene akarniuk, szeretniük, elképzelniük és megvalósítaniuk a magas-, a közepes és az alacsonykultúrában, miképpen azt sem fogjuk megtudni sohasem, milyen lehet élni a liberális-jakobinus Styx túloldalán, ahol többek között mindig a világmegváltó tömeggyilkosok élnek.”

Milyen filmet szerettek volna a lipsik Bayer szerint?

Szerinte például olyat, amiben Petőfi Sándorról 1848. március 15-én derülne ki, hogy homoszexuális, akit gyöngéd érzelmi szálak fűzik Jókaihoz, Szendrey Júliát valójában csak azért vette feleségül, mert nem mert szembeszállni a kor szigorú konvenciói­val.

A másik elgondolása alapján a csúnya liberálisok filmjében kizárólag Habsburg-nézőpontból szemlélné március 15-ét és a magyarokat, akik mosdatlanok, büdösek, nacionalisták, ostobák.

Ezen kívül a film egésze az 1848–49-es forradalom és szabadságharc rettenetes antiszemitizmusára fókuszálna, kidomborítja és megjeleníti, hogy mindez már március 15-én felszínre került,

sőt, ez volt valójában a forradalom mozgatórugója, a film végén Petőfi egy lázálomszerű látomásban megidézi a holokausztot.

„Nagyjából ezek azok a koncepciók, amelyek nem váltottak volna ki ellenérzést belőlük, s eszükbe sem jutott volna számonkérni a történelmi hűséget. De sajnálatos módon a Most vagy soha! adós maradt mindezzel. Rákayék készítettek egy afféle földhözragadt, hagyományos, magyar nacionalista filmet, s így mindjárt számonkérhető rajtuk a történelmi hűség” – állította Bayer.

A publicista elárulta, hogy az átkosban a 168 Órában megjelent írásában már leírta, milyen is volt valójában Petőfi Sándor.

Mint a legnagyobb zsenik túlnyomó többsége, elviselhetetlen egy alak lehetett a való életben, akinek próféta- és kiválasztottságtudat párosulva hatalmas egóval, összeférhetetlenség, valamint igazi, hamisítatlan, szélsőséges jakobinus szellem, könyörtelenség és vérszomj – ilyen volt ő.

„De lássuk be, nagyon nehéz ám szerethető és szimpatikus Robespierre-t, Dantont vagy Marat-t vagy Szamuely Tibort filmvászonra álmodni, míg ez a tépelődő, kissé olykor bizonytalan, ám a magyar ügyhöz kérlelhetetlenül hű Petőfi, aki ebben a filmben megjelenik, bizony szerethető. Én legalábbis szerettem. S amikor délelőtt, a Pilvaxban először elszavalja a Nemzeti dalt, olyan bizonytalanul, akkor bizony könnyes lett a szemem” – olvasható az írásban.

Szendrey Júlia sem ilyen volt, de Bayer bevallja,

az osztrák titkosrendőrrel verekedő Szendrey Júlia neki is sok volt kissé,

de valószínűleg nem az ő, hanem a fiatalok és az izgalom fokozása kedvéért került a filmbe. És ebből semmiképpen sem következett számára, hogy a titkosrendőrnek szurkoljon.

Úgy véli, most elkészült egy nagyszabású, látványos, szórakoztató, populáris, hagyományos történelmi film, amely ráadásul bevallottan nemzeti érzelmű, hogy ne mondjuk: „magyarkodni” akar. De filmről a közönség és az utókor majd dönt és ítél.

„És csak az számít. Most és mindig. A liberális-jakobinus Styx túlpartján élők véleménye pedig teljesen érdektelen.”