Kivégezték a szemtanút is a lőtéri gyilkosok

Mindhármukat kiállítanám céltáblának a lőtéren, és rajtuk lehetne gyakorolni!

Mert az iskolában nem lehet pofont adni a gyereknek,mert akkor sérül!

@kamazuka: Nem az iskolai pofozkodás a megoldás. Te biztos azt szeretnéd, hogyha a gyerekeidet idegen emberek vernék az iskolában!? Hogyha olyan családi környezetben nőttek fel, amilyenben gondolom ezek is felnőttek, akkor hiába veri az ilyet a tanár, de még az Isten is.

@ezért: Egy nyakleves még nem verés.

@ezért: A mi nagyszüleinket és a velük egy korabelieket még úgy megnádpálcázták az iskolában, ha rászolgáltak, hogy ihaj. Napirenden volt a körmös, a sarokban kukoricán térdepeltetés, a szamárpad stb. A tanító úr belépésekor azonnal fel kellett állniuk, és hangos, közös "Dicsértessék a Jézus Krisztus!"-sal köszönniük. Megszólalniuk csak akkor volt szabad, ha a tanító úr megengedte, ellenkező esetben a fenti büntetésekkel lehetett számolni. A tanító urat mindenki (a felnőttek is!) kalaplevéve köszöntötte az utcán. A gyerek nemhogy nem mert panaszkodni otthon, de tudatában volt annak, hogy az apja így is, úgy is tudomást fog szerezni az iskolai büntetésről, és otthon megkapja a büntetés "másik felét" is, ezért aztán kétszer is meggondolta, hogy kihúzza-e az iskolában a gyufát.
Ez a szemléletmód az én szüleim generációjában már némileg lazult, de még azért ők is megkapták a magukét az iskolában, és főleg otthon.
Amikor én voltam gyerek, édesapám a hozzánk családlátogatásra érkező osztályfőnökeimnek is mindig megmondta, hogy csak vágják nyakon a gyereket nyugodtan, ha panaszkodik itthon, tőle is kap. (Igaza is volt, de én nem mertem rászolgálni az iskolai fegyelmezésekre, 4-esnél rosszabb magatartásjegyem sosem volt, az is csak ritkán.)
De hogy a nálam alig 10-15 évvel fiatalabb kölykök között mi folyik, az valami eszméletlen. A tanár nem bánthatja, rá sem szólhat, mert megsérül a kis lelke. A szülei a s...ét is kinyalják, és ha véletlenül valami sérelem éri az iskolában, már rohannak be, és verik az asztalt, hogy hogyan gondolták ezt az ő kicsi fiukkal/lányukkal kapcsolatban. Így aztán a gyerek szépen megszokja, hogy csak jogai vannak, kötelességei nincsenek. A végeredményt pedig láthatjuk, ha körülnézünk a hírekben, vagy akár csak az utcán is. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert szerencsére azért akad.

Én különös nyugalommal odaadnám mind a 3 mat az orvosi egyetemnek ,hogy tanulmányozzák meddig él egy ilyen állat nyílt mellkassal.. Természetesen mindenféle gyógyszer nélkül mert az ugye csalás.

Ezek nem jók csak orvosi kísérletekre ,hogy ne szegény állatokat kelljen bántani hanem ezeket..