Pszichológus: Őrlődök a szüleim és a menyasszonyom között

Ha úgyérzed, hogy szereted azt a lányt, és tényleg megad neked mindazt, amire vágyol, akkor adj egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Az én véleményem szerint költözzetek külön, a békesség kedvéért. Ha anyukád és a menyasszonyod nem jönnek ki egymással , bár ez a jövőben még változhat, tényleg nincs értelme civakodni, vagy némán gyűlölni egymást.
Szerintem beszélgess el anyukáddal, mondd el, hogy szereted a lányt, és nyugtasd meg, hogy te nem félsz ettől a kapcsolattól, és próbáljon megérteni téged. Neked lesz a legnehezebb, mert két nő között fogsz őrlődni, és nem tudod majd, hogy kinek adjál igazat.Tudod, az anyukák nehezen engedik el olykor a kicsi fiúkat. De nagy előnyük, hogy ugyanakkor türelemmel és beszélgetéssel meg lehet őket győzni arról, hogy neked ez így jól van:)) Kérdezd meg, ő milyen volt 18 éves korában? Szóval, sok sikert kívánok, na és kitartást. Azért nem olyan bonyolult ez a dolog.:))

Ma már az a legjobb megoldás, ha a fiatalok külön élnek a szülőktől. Más az életritmusuk, szórakozni vágynak, legjobb elkerülni a konfliktusokat, mielőtt gyűlöletté változik.

Olyan messzire húzz el tőle, amilyen messzire csak tudsz, az ilyen személy visszatart a "fejlődésben", hosszú távon nem műxik az ilyen kapcsolat, mert ha jönnek a gyerekek, akkor érzed majd, mennyire egyedül vagy! Előbb-utóbb válni fogsz...

Sertésarc igazat szól: ott kell hagyni. Ha anyukádnak nem tetszik (amúgy szerintem jogosan) a menyasszonyod trehány viselkedése, akkor valószínű, hogy téged is erre nevelt, ami később óhatatlanul ki is fog ütközni rajtad. Most még a szerelem elvakít, de később, ha az elmúlik (mert el fog múlni), a feleséged tiédtől különböző alaptermészete csak állandó problémák és súrlódások forrása lesz. Most még csak menyasszony, de később feleség, anya és háziasszony kell hogy legyen belőle. Egy olyan nővel akarod összekötni az életedet, aki még arra sem képes, hogy saját maga körül rendet tartson? Akkor hogy fogja rendben tartani a háztartásotokat? Porszívózni, felmosni, főzni, mosni, vasalni? A modern felfogású munkamegosztás híve vagyok, azt vallom, hogy ha együtt koszolunk, együtt is takarítsunk, tehát a férfi is vegye ki a részét a házimunkákból - de ha egy nő ilyen, akkor sok jóra nem számíthatsz tőle. Milyen lesz az, hogy te például gürcölsz a vasalással, ő meg szétdobálja a holmijait? És hogyan fogod rendre nevelni a gyerekedet, ha ő azt látja, hogy az anyja egy trehány disznó, már bocs? Nem beszélve arról, hogy rendkívül zűrös családi háttérből jön... Ő sem fogja tudni levetkőzni azokat a nyomokat, amelyeket ez a közeg hagyott benne. Jó eséllyel belőle is alkoholista lesz, vagy legalábbis valamilyen idegi probléma fog elhatalmasodni rajta, aminek már most magad is láthatod a jeleit. Nem véletlenül tartja a mondás: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! A szülőkön nagyon jól le lehet mérni, milyen lesz a jövendőbelid annyi idősen. Én azt mondom: akármennyire is dédelget a nő, most húzd ki a fejed a bitófa hurkából, mert most még nem késő, és kivételesen hallgass az édesanyádra, mert ebben biztosan jót akar neked. (Ezzel persze nem azt mondom, hogy egy felnőtt gyereknek minden szülői zaklatást el kell tűrnie, de ebben neki igaza van.)

@Zsoel: Szerintem messzire szaladtál a következtetéseidel. Itt mindössze annyit említett meg a pszichológus, hogy a lány ruhástól feküdt az ágyra. Ez még nem akkora bűn, hogy ez miatt rá kellene szóni.
Én sem teszem szóvá, ha a lányomnál a mosogató televen szennyes edénnyel . Nem fogok mártír arccal elmosogatni helyette. Ha vasárnap délelőtt 10.-ig alszanak, engem nem zavar, én 7-kor kelek, nekem más az életritmusom. Egy férfi saját magának válasszon életpárt ne az anyjának:)) Ha ők egymásnak jók, ám legyen. Nem volt szó félrekurficolásról, félrebájolgásról:))
Ha a nő a saját háztartását vezeti, meg fogja tanulni a saját kárán, hogy mi a dolga egy nőnek. A nő családjának a betegségeiből nem lehet messzemenő következtetést levonni, ha én örököltem volna a szüleim összes baját betegségeit, már nem élnék.
Az alkoholizmus sajnos népbetegség hazánkban, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek is alkoholisták lesznek. Sőt! Van ahol ez éppen elriasztó jel, arra, hogy mit NE!! Ha elolvasod az alapcikket, és a pszichológusnő válaszát, akkor láthatod, hogy ő sem vont le ilyen messzemenő következtetéseket, mint te.

@Kutyafüle: "a menyasszonyom elég trehány, pl. állandóan szétdobálja mindenét, meg nem is túl házias", "utcai ruhájában lefeküdt az ágyra", "a családjukban volt többszörös pszichés gond, az apja alkoholista volt, majd skizofrén lett, a bátyja füvezett, és tavaly szintén kijött rajta a skizofrénia, de a nővére, meg ő is járt már korábban pszichológushoz", "eléggé labilis személyiség".
Szerintem ezek önmagukban is elég riasztó jelenségek, nemhogy így együtt. Hozzávehetjük azt is, hogy a sráchoz való ragaszkodás, a pátyolgatás, dédelgetés pontosan abból adódik, hogy a nő szeretethiányos, rossz körülmények között nőtt fel, amit így akar kompenzálni, hogy másra vetíti ki azt a szeretetet, törődést, amit ő annak idején nem kapott meg. Jó anya pedig csak olyan nőből lesz, akit magát is szeretettel neveltek föl.
Emellett úgy gondolom, hogy ha egy nő a saját kárán tanulja meg, hogyan kell háztartást vezetni, akkor az már régen rossz. Ha egyedül van, az még nem olyan nagy baj, hiszen önmagához mindenki úgy alkalmazkodik, ahogy akar (vagy ahogy tud), de ha már a férjén, vagy pláne a gyerekein "gyakorol", az csak konfliktusokat fog szülni. A szülői példa "bevésődése" pedig sajnos olyan erős, hogy sokszor a legjobb akarattal sem lehet kiirtani vagy megmásítani. Erre én is tudnék példákat felhozni.
Pszichomókusok véleményére nem kell adni. Kibicnek semmi sem drága. Akik másoknak hivatásszerűen osztogatják a jobbnál jobb tanácsokat, gyakran éppen ők nem tudnak saját maguk lelki nyavalyáin felülkerekedni. Orvos, gyógyítsd meg magadat, ugye.

@Zsoel: A kommentedben azt írod, hogy 29 éves vagy. Nos, én ennél több. DE úgylátom, hogy kettőnk közzül Te vagy a konzervatív, én a liberálisabb. Mint szülő azt vallom, hogy a gyerekek életébe, amikor már kiszálltak a fészekből, nem kell nekünk szülőknek beleszólni.Ha szüksége van ránk, akkor szólni fog úgyis, és meg fogok adni minden segítséget, tanácsaimmal, tapasztalataimmal. Egy szülőnek el kell tudnia engedni a gyerekét. Nem egészséges, ha a szülő túlzott aggodalommal vagy egyszerűen önzésből magához köti a gyerekét. Ez a fiatalember pszichológus, talán van annyi józan ítélőképessége, hogy magától is megtalálja a helyes utat. Hidd el, itt a szokásos anyós-meny párharcáról van szó, ami pár év alatt majd magától szépen megoldódik. Van rá példa éppen elég. Azt írtad, "nézd meg az anyját vedd el a lányát". Itt a lány anyjáról szó sem esik. Bízni kell a lányban, igaza van abban, ha külön akar menni, mert ő is érzi, hogy jelenleg ez a helyzet így nem jó. Én adnék neki esélyt.

@Kutyafüle: Szerintem Zsoel tökéletesen látja a dolgokat, Ő bővebben fejti ki azt, amihez én lusta disznó voltam. Már most a dolgok mögé vagy ahogy tetszik a dolgok elé kell nézni vagy látni. Aki változni szeretne és akar is, az a jó példát követi és megköszöni az útmutatást és nem megsértődik.
Az én lányom is dobált már szét ruhát, viszont képes fogkefével tisztítani a csempét...

A pszichológusnő válaszával tudok egyetérteni. Őrlődés helyett döntenie kell, alkalmas-e már saját életet élni a választottjával, vagy továbbra is a mama véleményét lesi minden kisebb-nagyobb kérdésben.

@Kutyafüle: Tudom, hogy nagyjából mennyi idős vagy, és te is tudtad eddig is, hogy én mennyi vagyok. :) Meg azt sem rejtettem soha véka alá, hogy túlnyomórészt konzervatív elveket vallok. De itt most nem ezen van a hangsúly. Félreviszed az egész gondolatmenetet. Nem az a gond, hogy az anyuka beleszólt a fia választásába (ez egyébként az lehetne, ha az anya egy rigolyás némber, aki nem hajlandó elengedni a kicsi fiát; ebből a szempontból én is azt mondom, hogy egy ponton túl nem kellene belebeszélnie a szülőnek a gyereke életébe), hanem az, hogy mivel az anyuka ilyen értékrendet képvisel, amely miatt a menyasszony viselkedését szóvá tette, emiatt nagyon valószínű, hogy a gyerekét is egész megszületése óta a saját képére igyekezett formálni, tehát ha most még nem is, annyi idősen, mint az anyja, holt biztos, hogy ugyanolyan, vagy legalábbis rendkívül hasonló természetű lesz. (Ezt én saját magamon tapasztalom: még 30 sem vagyok, de már most ijesztően visszaköszönnek rajtam az anyámnak azon hibái, amelyeket neki a szemére hányok, de én sem tudok alóluk kibújni, mert gyerekkorom óta ezeket látom-hallom tőle, és kiirthatatlanul belém vésődtek.) Őneki is bökni fogja a szemét a szétdobált ruhák látványa, vagy hogyha a nő a koszos utcai ruhájában a tiszta ágyneműre dobja magát. Ebből lesz majd a gond, nem abból, hogy MOST az anyja beszólt a nőjének. Párunkul olyat kell választani, akivel alapvetően megegyeznek az életről alkotott fogalmaink, máskülönben nem lesz jó vége a dolognak. (Kivéve, ha az egyik fél egy behódoló, akaratgyenge típus, a másik meg egy zsarnok, és mindig minden úgy történik, ahogy ő akarja - csakhogy az akkor már nem párkapcsolat, hanem valami egészen más.)

Szerintem költözzenek külön! Ha akkor sem működik a dolog, ki lehet hátrálni. Persze kérdés, hogy az anyukának mekkora lesz az arca:( Ugye megmondtam fiacskám?), amivel aztán minden további kapcsolatát tönkre teszi a fiának.

@Hókuszpók: Ha igazán jó anya, akkor nem fog kérkedni az igazával. Tulajdonképpen minden normális anya jót akar a gyerekeinek, csak nem mindegyik tudja egyik kézzel útravalóul jó tanácsokkal ellátni őket, a másikkal pedig szépen elengedni a kezüket.

@Zsoel: Azt írod, hogy rendetlen a lány és szétdobálja a ruháit. Nos, ha én bemegyek a saját unokám szobájába, ami olykor olyan, mint ahova a bomba becsapott, illetve csak bemennék, mert a kotta állványtól a CD-kig minden elő van szedve, és sokszor seggel hátrálok kifelé. De ebből nem azt vonom le, hogy neveletlen, és trehány. Majd kinövi. És ha szóvá is tenném esetleg, az a válasz:Hagyjál békén! Tényleg békén hagyom, na én aztán biztos, nagyon sokszor falazok neki. Nem lehet azt tudni egy párválasztásnál, ha most nagyon jó, de pár év múlva nem múködik, és felbomlik a házasság. De ezt egy szülő előre ne súlykolja bele a gyerekébe, hogy LÁM ÉN MEGMONDTAM. Majd ő a saját tapasztalatán ráfog jönni arra, hogy hol hibázott. Le fogja vonni belőle a tanulságait. De nem lehet a felnőtt gyerekeket burokba tenni.

@Kutyafüle: Persze, persze. Burokba tenni nem lehet, csak hát mégis mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, és attól retteg, hogy mi lesz, ha "beleválaszt", és boldogtalan lesz az élete. Amennyire látom, a házasság nem gyakorlópálya, hogy kisiklunk rá, aztán majdcsak lesz valami... Vannak, nem túl sokan, akik bár az elején nagyon különböztek, de tényleg össze tudnak csiszolódni, ám sokkal gyakoribb, hogy a házasélet egy idő után a pokol kénköves kínzókamrájává válik mindkét fél számára, mert egyszerűen nem tudnak egymással békében megférni a gyökeresen eltérő életszemléletük miatt.

@Zsoel: Ezt a tecciket én nyomtam neked. Mert ez gyakran így történik.

De Zsoel, a nem működő házasságra őnekik kell rájönni, tisztázni egymás között a miérteket és hogyanokat!!! Ezer oka lehet.! De erre nekik maguknak kell rájönni!! Egy szülő ne mondja ki a gyerekének, hogy mi a párja hibája. Mert ez fog fájni neki a legjobban. Hagyni kell, hogy ő maga jöjjön rá, hidd el hogy józan ítélőképességgel majd ő is belátja, ha tévedett. Az én szülői hozzáállásom olyan, hogy ott vagyok, ha kellek, szóljál, és bármikor segítek neked:)) Ha kell megbeszéljük hármasban, csak bízzatok bennem, biztos, hogy jót akarok:))

@Kutyafüle: Tudom, láttam: a Propeller kiírja, ki nyomta meg a gombot. :) Igazad van neked is, a magad módján, csak az a kellemetlen, hogyha a "tévedés" akkor derül ki, amikor már házassági papír van, gyerek van, netán közös otthon is van, mert akkor jön a válási hercehurca, a közös vagyonon való marakodás, a bírósági perek sora, kinél maradjon a gyerek, mennyit láthassa a másik stb., és ki issza meg mindennek a levét? Az ő közös gyerekük, vagyis az unoka... hát ettől akarja a szülő megkímélni a gyerekét.

@Zsoel: Hát egy kicsit előre szaladtál:)) Mondom, én liberálisabb vagyok, mint te, de jól kifejtettük a véleményünket, abban semmi kivetni való nincs, ha egy eseményz kölönböző képpen látunk, vagy értékelünk. Sok esetben maguk a pszichológusok is vitatnak egy témát, más véleménnyel közelítenek meg dolgokat.
Mint ahogy a gyereknevelés is sok vitát kavar, ki így látja, ki úgy. :)) Persze a közös az benne, hogy minden szülő a gyereke javát akarja. Ebben én még nem vallottam kudarcot. Ezért viszont hálás vagyok a sorsnak.

Müller Pétertől egy idézet:.

Hány szerető anyáról mondható el, hogy ismeri a gyerekét? Hogy igazán ismeri. Hogy látja a lelkének megoldható és megoldhatatlan gubancait, tudja, hogy mit érlel a sorsa? Hány anya tudja, hogy valójában kit szült a világra?

Ehhez nem elég a legmélyebb érzés, aggodalom és ösztön. Nem elég az sem, hogy hús a húsából. Nem elég, hogy benne érlelődött, és sokáig az ő szívével élt. Ehhez már egy bölcs, mesteri tekintet kell. Kevés anya ismeri igazán a gyerekét.
Ez az útravaló azt mondja, hogy ha ez így van, és nem ismeri igazán, akkor nem is szeretheti igazán. Miért? Mert az anyai aggodalmával árthat neki. Azt hiszi, jót akar, és közben rosszat tesz neki - például nem tudja elengedni. Nem engedi felnőni, magához láncolja. Érzelmi karanténba zárja - merő "szeretetből". Látod, idézőjelbe tettem a szót, mert ez nem valódi szeretet. Érzelmileg forró és ragaszkodó, megóvó, de értelmileg vak, süket, ostoba és ártalmas.

El kell engedni az ilyen nő kezét. Mit hozhat a konyhára? Csak idegbetegséget, zűrzavart hiszen a családja is erre hajlamos. Ezt akarod a gyerekeidnek?

@Zsoel: Persze, de egy igazán jó anya most sem szólna bele, hanem hagyná, a fia tapasztalja meg mi a jó, vagy rossz neki.

Jancsi és Juliska mennek az erdőben. Egyszer csak Juliska egy tisztáshoz ért, Jancsi meg a villanyszereléshez...

@Zsoel: "Korodhoz képest" felelősségteljesen gondolkodsz.Ha lányom lenne,nem szőlőkaróval várnám az ilyen vőt.De 3 fiam van, a nagy hasonló mentalitású mint te,és örülök neki.

@darwin: Köszönöm megtisztelő szavaidat. :)

@Disznópofa: A hozzászólásoddal egyetértettem mindaddig, amíg azt nem írtad, hogy most már a lányom tudja a fogkefével súrolni a csempét. Hát tudod ez egy kicsit olyan bűntető kaszárnya stílus. Ez itt az én házam, te azt csinálod, amit én mondok.Ha nem azt csinálod, akkor súrolni fogod a fürdőszobát. Erről van szó?

KÜLÖN KELL KÖLTÖZNI!

Anyu / anyós ne tudjon papucsba' átalgyönni!

A legjobb külön.