Közleményt adott ki Áder János köztársasági elnök, miszerint nem fütyülték ki a Déli pályaudvaron hétfőn.
Hétfőn járt a Déli pályaudvaron Áder János köztársasági elnök, aki a hvg.hu cikke szerint többekkel szóba elegyedett egy vonat mellett, ám végül kifütyülték, és sűrű anyázásokkal illették, ami miatt visszavonulót fújt a közjogi méltóság.
A Köztársasági Elnök hivatalán keresztül Áder közleményt adott ki, amely szerint igaz ugyan, hogy kint járt, de nem egy induló vonat utasaival beszélgetett, hanem szülőtársakkal, akik ugyanúgy csemetéjüket várták haza egy cserkésztáborból, mint Áder.
Áder János közleményt is kiadott az ügyről, Derűs történet címmel, íme:
Derűs történet
Nyári hír: a valóság
Nyári hír:
„Áder János egy biztonsági őr kíséretében érkezett meg a Déli pályaudvar peronjára. (…)
Az államfő ezután végigsétált az egyik Balatonra készülő (…) vonat mellett, és akivel lehetett, váltott néhány szót (…)
A köztársasági elnök váratlan gesztusa nem nyerte el az utazóközönség tetszését: többen fütyülni kezdtek (…)
Áder (…) sűrű anyázások közepette inkább visszavonulót fújt.”
A valóság:
A vonat nem indult, hanem érkezett.
Nem sétáltam végig a vonat mellett, hanem a peron végén vártam.
Nem beszéltem egyetlen utassal sem, csak néhány – szintén a gyermekére váró – szülővel.
Füttyszó – még a kalauzé sem – nem hallatszott.
Az édesanyák emlegetésének sem szem, sem fültanúja, sem érintettje nem voltam.
A történet minden további elemében igaz.
Nemcsak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte.
„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyujtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
“ – A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való… – végezte alig észrevehető mosolygással.”
(Címlapi kép: Áder János az Arany János-emlékév alkalmából megjelent bélyegeket pecsételi – MTI/Bruzák Noémi)
De bazdmeg, kifütyültek.