A húsvéti megtisztulás jegyében akarta Wass Albert szavait kölcsönözni Müller Cecília országos tisztifőorvos az operatív törzs csütörtöki sajtótájékoztatóján.
Az Index vette észre, hogy az idézet annyira szabadra sikerült, hogy nem is Wasstól, hanem Márai Sándortól származik.
A húsvéti készülődés jegyében én szeretnék néhány gondolatot azért Önökkel megosztani. Azt mondja a híres költőnk, Wass Albert, hogyha elérkezik az ünnep, akkor ünnepelj egészen. És tisztuljunk meg, bocsánat, hogy szabadon idézem, tisztuljunk meg egy kicsit kívülről és belülről is.
- mondta az országos tisztifőorvos az operatív törzs csütörtöki sajtótájékoztatóján, ám ezek nem a NER kedvenc írójától, hanem valójában Márai Sándortól származnak. A Füves könyv 68. fejezetében, Az ünnepekről címűben fejezetben olvasható valami hasonló.
(Index)
26 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Kik is nevezik annak???
Magyarországon voltak nála jóval nagyobb
költők és írók is !!!
Cecílke csak nagyot akart mondani, mert mostanában ettől a wasstól ájuldoznak
egyesek !!!
( és összekeverte Máraival - inkább maradt
volna a kaptafánál ; a tesztek számának
növeléséről beszélt volna )
Az is csoda, hogy egyáltalán olvasnak mást is, mint Orbán összest...
Mint ahogy az is, hogy Vasst összefüggésbe hozta a megtisztulással. A " híres költő' akkora rasszista volt, mint innen Jeruzsálem, valahogy nem illik a húsvét lényegéhez az ő méltatása.
A félműveltek, féltudásúak magabiztosságával állnak ki minden pulpitusra, hogy ekézzék a fél országot, olyan embereket, akik szellemileg, jellemükben fényévekkel járnak előttük, s hogy lehazudják a csillagokat is az égről, miközben belelökik a szakadékba a már jó ideje a szélén botladozó magyar társadalmat. Bravó, fiúk, ez lehet, hogy nektek jó mulatság, de hogy nem férfi munka, arra mérget vehettek.
nepszava.us/ha-szerencsenk-van-az-operativ-torzs-katonai-nem-locsoljak-meg-ceciliat/
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
!!! Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki. !!!
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
!!! Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe. !!!
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
!!! S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk. !!!
Új hozzászólás