Külföldre költöző magyar orvos: "kib...ottul beteg ez a rendszer"

Tíz éven keresztül csináltam, belefáradtam. Maradhattam volna otthon, bízva abban, hogy egyszer tényleg jobb lesz. De belefáradtam és úgy döntöttem, hogy próbát teszek

- kezdi kemény hangú blogbejegyzését az az orvos, aki a hálapénz intézménye miatt hagyta el Magyarországot. A hivatását ezentúl Svédországban gyakorló férfi besokallt attól, hogy a betegek úgy képzelik, csak az odacsúsztatott boríték garantálja az orvos figyelmét.

Talán kevesen tudják, de az elmúlt 10-15 évben felnőtt egy olyan orvosgeneráció, amely megveti a hálapénzt. És ez a generáció kényelmetlenül érzi magát, amikor borítékot akarnak a zsebébe nyomni. Persze, kívülről jól hangzik, hogy valaki a képesítésének megfelelő munkát végezve – a fizetésén felül – rendszeresen kap valami mellékest és a legtöbb nem-orvos ismerősöm azt mondja, hogy ő biztosan elfogadná azt a pénzt, de nem ilyen egyszerű ez. Van képzettségem és munkám, a fizetésemből akarok megélni és nem a betegek által adott hálapénzből

- írja, és hozzáteszi azt is, a betegek sokszor megdöbbennek az elutasításon, és mindenképp igyekeznek ráerőltetni a pénzt.

Én pedig magyarázkodhattam, hogy nem azért nem fogadom el, mert nem akarok velük törődni. Hát micsoda borzalmas kép alakult ki az egészségügyről?! Milyen kib...ottul beteg ez a rendszer, ha egy beteg – hálapénz adása nélkül – nem érzi magát biztonságban!? Olyan embertől várunk fokozott törődést, akit egyértelműen a pénz motivál? 

- tette fel a kérdést, majd a folytatásban eloszlatja az illúziót az orvosok anyagi helyzetéről:

Néhány éve bementem az egyik bankba, hogy lakáshitelekről érdeklődjek. Bemutattam a fizetési kivonatomat és a pult mögött ülő hölgy kinevetett. Nem hitte el, hogy orvos létemre annyi a fizetésem…Több pénzt csak úgy tudok keresni, ha több ügyeletet vagy másodállást vállalok. Csináltam mindkettőt. Több pénzt kerestem, de rohadtul fárasztó volt és gyakorlatilag nem volt szabadidőm.  Alapvetően pesszimistán állok a külföldi munkához, de ha ebbe most nem kezdtek bele, akkor egész életemben a “Mi lett volna, ha…” kérdéssel emésztettem volna magam.

Végül azzal zárja:

A magyar egészségügyet csak a benne dolgozók elhivatottsága tartja egyben.Mert mindig lesz valaki, aki beugrik a másik helyett és elvisz néhány plusz-műszakot (hogy aztán káromkodjon az elmaradt túlóradíj miatt). Mert mindig lesz valaki, aki a havi nyolc ügyelete mellé bevállalja a kilencediket is. A magyar egészségügyet ez tartja életben és a vezetők – aljas módon – épp ezt használják ki.