Demeter Szilárd anyáink nemzedékének orgazmus hiányáról és az előjáték fontosságáról beszélt a könyvek fóliázása kapcsán

Interjút adott a Mandinernek Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója. Demeter Szilárd értelmezésében a „gyermekvédelmi” törvény azt jelenti, hogy az LMBTQ-tematikájú műveket valamilyen módon meg kell különböztetni, hogy a szülő felelősen tudjon dönteni arról, szeretne-e ilyet kiskorú gyermeke kezébe adni. Demeter példaként azt hozta fel, hogy olvasott egykoron egy tanulmányt arról, hogy az anyáink nemzedékébe tartozó nők többségének soha nem volt orgazmusa. De erre nem az lett a válasz, hogy Kámaszútra-képeskönyveket gyártottunk a kicsiknek – szögezte le Demeter Szilárd.

A fóliázás erről szól, nem többről. Halkan jegyzem meg, eddig is fóliáztunk könyveket, nemcsak mi, hanem egész Európa. A nagy értékű albumok például évtizedek óta így jelennek meg a nyugati könyvesboltok kínálatában, mégsem kiáltott még soha senki cenzúrát emiatt

- nyilatkozta a Mandinernek.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. MTI/Derencsényi István

Hozzátette:

A minden felületen „kihangosított” lmbtq-­probléma például a nyugati társadalmak lakosságának csak az öt százalékát érinti, az viszont, hogy a gyerekeink milyen környezetben nőnek fel, milyen típusú kulturális tartalmakat kapnak, száz százalékban mindannyiunkat érint. És ahogyan az elő szokott fordulni a történelemben, az emberek a végén szinte mindig a többség javát szolgáló, racionális döntéseket hoznak. Egyszerűbben mondva, a józan paraszti ész felülemelkedik a sok szemfényvesztésen; ez az ellentartás mindenfajta ideologikus diktatúrának a halálát jelentette eddig. A mostani, liberálisnak hazudott fölénynek sem lehet más a vége. Jön az istenadta nép, és azt mondja, elég volt. Ahogyan korábban nem akartunk sokoldalúan fejlett szocialisták lenni, úgy nem kérünk a ránk erőszakolt multikulti európaiságból sem.

Demeter közöte, hogy

miként eddig, úgy ezután sem fog senki betiltani semmilyen könyvet, tartalomtól függetlenül minden kiadó továbbra is azt ad ki, minden könyvesbolt továbbra is azt ad el, amit akar. A gyermekvédelmi törvény mindössze annyit mond, hogy az lmbtq-témájú műveket valamilyen módon meg kell különböztetni azért, hogy a szülő felelősen tudjon dönteni arról, szeretne-e ilyet a kiskorú gyermeke kezébe adni. Ez igenis a szülő joga kell hogy legyen, amivel gyakorló apaként maximálisan egyetértek. A fóliázás erről szól, nem többről. 

Hozzátette:

Azt mondják az lmbtq-­propagandisták, hogy a gyerekeket érzékenyíteni kell a másságra. Én viszont úgy gondolom, hogy erre semmi szükség; ha egy gyerek meglát két férfit vagy két nőt kézen fogva, semmi másra nem fog gondolni, mint hogy itt van két ember, aki szereti egymást. A gyerekek a legtermészetesebb módon fogadnak el mindenféle másságot, leegyszerűsítve: csak azután kezdenek el buzizni, miután tőlünk, felnőttektől ezt hallották. Vagyis nem őket kell érzékenyíteni, hanem a felnőtt-társadalmat. És van itt még valami. Az, hogy ki kivel és hogyan bújik ágyba, szexuális szokás kérdése. Az ezredforduló környékén olvastam egy tanulmányt arról, hogy az anyáink nemzedékébe tartozó nők többségének soha nem volt orgazmusa. De erre nem az lett a válasz, hogy Kámaszútra-képeskönyveket gyártottunk a kicsiknek, hanem hogy végre elkezdtünk a szexuális életről beszélni, arról például, hogy az előjáték nem felesleges – azaz nekiálltunk nevelni a felnőtteket.

Most ugyanezt kell tennünk lmbtq­ügyben, de nem a gyerekeinkkel kísérletezve. A nyílt beszédet magunkkal kell kezdeni – magyarázta Demeter Szilárd, aki egyedüli pályázó a PIM főigazgatói székére, így nagy valószínűség szerint a következő öt évben is ő vezeti majd az intézményt. A terveiről szólva azt mondta, egy fontos ügyet szeretne előremozdítani a közeljövőben, amivel „eddig nem vagy nem jól foglalkoztunk.” Ez pedig a családanyák megszólítása kifejezetten őket célzó irodalmi-muzeológiai programokkal. Ennek kapcsán Demeter azt magyarázza az interjúban, hogy

a magyar társadalom kulturális szempontból erősen matriarchális, otthon nagyjából mindenről a nők döntenek.

Az interjú zárásában pedig arra a kérdésre, elsősorban minek tartja magát, azt válaszolta:

Az identitásomat tekintve elsősorban apa vagyok. Minden más, a munkám, a szenvedélyeim is ebből eredeztethetők: legelsősorban a gyermekem és tágabb értelemben az összes magyar gyermek számára szeretnék jobb életet, jövőt biztosítani.