A nagy kritikus ismét megosztó cikkben adta közre nézeteit, szokása szerint a feministákba szállt bele két lábbal. Helyretette azt a tévképzetünket is, hogy a nőket zavarja az utcai zaklatás, mert dehogy.
A jobb napokat látott, ám küldetéstudatos véleményvezér már megint a nőjogi mozgalmakon köszörüli a nyelvét. Szerinte a munkásoknak nők után füttyögni nem hogy ártalmatlan megnyilvánulás, még kedves is a maga módján – írja a Magyar Nemzetben:
Jelzem továbbá, hogy nem létezik olyan nő, akit zavarna, ha fütyülnek utána az utcán – a nők imádnak tetszeni. Ma egész világunk arról szól, hogy mindenki kényszeredetten és elkeseredetten küzd az elismerésért, a figyelemért, a szépségért, a fiatalságért. (...) Az optikai tuninggal ellátott topok és fedetlen combok beszélnek hozzánk: „felkeltem a férfiak figyelmét, kivívom az elismerésüket – felkeltem a nők figyelmét, kivívom az irigységüket”. (...) Csakhogy ott vannak azok a nők, akik után nem füttyögnek a melósok – az ő irigységük és frusztrációjuk szolgáltatja azt az üzemanyagot, amit a genderfasiszták gyűlöleterőműveikbe töltenek. Már csak az a kérdés: mi fáj nekik igazán?
Korunk nagy gondolkodója ezek után rávilágít, az építkezéseken izzadó melósok mennyivel elnyomottabbak, mint az erről blogoló úriasszonyok (mintha ugyan konyhásnőkkel és cégvezető férfiakkal nem állna meg a párhuzam):
(...) azok az amazonok, akik kényelmes karosszékeikből több százezres fizetésekért azt hazudják, hogy ők az elnyomottak – véletlenül sem azok, akik havi kilóötvenért nehéz és balesetveszélyes fizikai munkát végeznek, míg ők kérnek egy koffeinmentes lattét a Starbucksban.
Mit is mondhatnánk? Minden tisztelünk a pengeéles nyelvű megmondóé, de most már igazán írhatna és beszélhetne a sok más témáról is, amiben – ezzel szemben – értékes véleménnyel bír.
Már megint napszúrást kaptál te szerencsétlen.