Sok ügyben "szembe fogunk menni az árral", és ehhez bátorság kell – mondta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának szerdán megválasztott lelkészi elnöke az MTI-nek.
Balog Zoltán szerint világméretű ideológiai küzdelem zajlik, és ebben a küzdelemben a globalista ideológia először csak kigúnyolja, majd semmibe veszi a keresztény hitet, aztán megszégyeníti a hit képviselőit, a végén pedig – ahogy a világban sok helyen – fizikai értelemben is üldözni kezdik őket.
Nem szabad elveszíteni a bátorságunkat, nemet kell mondani a keresztényellenes ideológiákra és arra is, amikor a korszellem nevében meg akarják hamisítani a kereszténységet.
Kitért arra: a bátorság mellett alázatra van szükség.
Az ember nagy kísértése, hogy önmagát tételezze mindenben, amit csinál, de nekünk megadatott a lehetőség, hogy ne önmagunkat tegyük az első helyre. Az egyházban alapszabály, hogy mindig túl kell mutasson rajtunk, amit teszünk.
Balog Zoltán, aki 2012-től hat éven keresztül volt az emberi erőforrások minisztere, azt is elmondta: a kétféle vezetői szolgálat között nem véletlenül telt el három év. Úgy fogalmazott: "erre a szent a szolgálatra fel kellett készülni.
Egyrészt meg kellett tisztulni mindattól, amit elrontott az emberen a közélet, a miniszterség, másrészt meg kellett találni az újfajta szolgálat erőforrásait.
A kétféle munka közötti alapvető különbségnek nevezte, hogy az egyházban az ember a legfontosabb, a jogi, az anyagi, a gazdasági és egyéb szempontok másodlagosak.
A lélektől közelítünk az anyaghoz, míg a politikában sajnos ez sokszor elkerülhetetlen módon fordítva van
- mondta.
Ugyanakkor fontos közös pontnak nevezte, hogy mind a két helyen "ugyanaz a főnök", az "életünk ura és teremtője".
Az ember a közélet világában is akkor tud igazán szabad lenni, ha ezt sohasem felejti el
- tette hozzá Balog Zoltán.
Hír:Kép:MTI
34 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Miért is!?
"A Jóisten kegyelmezzen nektek.
A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni. Élni. Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen. Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.
Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok – igen, családok – életével játszotok. Érvénytelenné teszitek a puszta létüket. Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert másképp éreznek, mást gondolnak, másra vágynak, mást hisznek.
Mindent megtesztek a hatalomért, semmi nem drága. Persze hogy nem. Telik rá. Kifizetjük ezt is. Csillagrendszereket hazudtok le az égről, vallást csináltok a tudományból, tudományt a vallásból.
Bátorságnak hívjátok a gyávaságot, szabadságnak a kirekesztést, kereszténységnek a gyűlöletet, kormányzásnak a kampányt, győzelemnek a vereséget, információnak az elhallgatást, konzultációnak a manipulációt, versenynek a korrupciót, tisztességnek a színjátékot.
Jutalmazzátok a meghasonulást, kivágjátok a fákat, feltöltitek a partot, átminősítitek a földet, átírjátok a törvényeket. A magatok kénye-kedve szerint belezitek ki a fogalmainkat, megerőszakoljátok az anyanyelvünket. Magánvagyonná nevezitek át a közpénzt, az utolsó molekula oxigént is kiszívjátok a diskurzusból, a versenyből.
A kétségbeesésbe taszítotok embereket. Propagandának hívjátok az életüket. Célkeresztet rajzoltok a homlokukra, rájuk külditek a kutyákat. Egy tollvonással az egész létüket teszitek semmissé, mert nektek most éppen erre van szükségetek. Készültök. Megmutatjátok az irányt. És a rendszer teszi a dolgát. Ma már magától. Nem kell hozzá napi parancs, beleégett rég a küldetéstudat a homloklebeny szöveteibe.
folytatás...
Olajozottan működik az öncenzúra. Tudják, ki az ellenség, mondanotok sem kell. Indul a csatársor, passz a középpályán, felívelés, hosszú, lesvonalon túl a támadó, már fújna a bíró, de fél szeme a VIP-tribünön, egy pillantás alatt érti, mi a dolga, nem sípol, mehet a támadás, nincs megállás… a kapus keze gúzsba kötve, bokáján lánc… micsoda lövés! Gól. Felrobban a stadion. Az éjjel soha nem érhet véget. Varázsolj nekünk valami szépet.
Belenéztek a szemünkbe, és azt mondjátok: jogállam. Szabadságharc. Család. Kereszténység. Senkit nem hagyunk az út szélén. A magyar egészségügy világszínvonalú. A járványkezelés sikeres. Az oktatás Európa-hírű. Az Index kormányfüggetlen. Az SZFE-n agymosás megy. Az alaptörvény gránitszilárdságú.
Mindez miattunk. Értünk. Az egészségünkért. A gyerekeinkért. A nőkért. A lelkünkért. Meg kell védeni. Mi tudjuk, hogyan. Bízz bennünk. Te ne aggódj. Ha nő vagy, ne versenyezz. Legyenelég. Hesteg maradjotthon. Love me tender. Sziauram.
Beleírhatjátok az alaptörvénybe magatokat. Megmondhatjátok, mi a család, ki a magyar, mi a nemzet, kiben higgyünk, kit gyűlöljünk, mitől féljünk.
De azt, hogy kik vagyunk, hogy kit szeretünk és hogyan, nem vehetitek el tőlünk.
A Jóisten a miénk is. Imádkozunk hozzá – értetek is."
Ezt a jó tanácsot elárulhatná Orbánnak is, aki ezt csak másoktól várja el.
Balog Úr, akkor, hogy megint egyházi méltóság lett, megint számolhatunk azzal, hogy a kinai haverok látogatásakor megint lengeti a tibeti zászlót?
Ne nézd meg, csak elcsesznéd vele az egész hátralevő életed!
Nézz naplementét, szagolgasd a hóvirágot, szavazza fideszre, azén nézd meg a The Croods 2-őt és halj meg.
Végignevettem az egészet - nagyon durva volt!
Biztos, hogy szép halálod lesz!
Hát nem lehet az utcáig kimenni annyi idő alatt, amíg tartja a szavát!
A tegnapi parlamenti szereplése csúcs volt!
Akarod, hogy megkeresselek?
Ha nem én kereslek meg, akkor Jézus keres meg téged és abban nem lesz köszönet!
Ha én kereslek meg téged, abban lesz némi köszönet, pártfunkcionárius Balog Zoltán.
Szeretnéd, ha én találnék rád egyedül?
Van választásod!
Van választásod, Balog Zoltán.
(ezt elbasztad - szerintem engem válasz először, mert én megértetlek téged... valahol)
Az utolsó bekezdésben a lényeg, a cikk végén a megjegyzés pedig a csúcs.
A levél úgy zárul: „Kérjük, legyen szíves tájékoztatni, hogy az Ön által vezetett államtitkárság és általánosságban véve a magyar kormány valóban komolyan veszi az üldözött keresztények megsegítését, és legutóbbi nyilatkozatuk Azerbajdzsán támogatásáról csak egy diplomáciai baki volt. A szép szavak ideje ugyanis lejárt. Nem elég hangoztatni, hogy a "magyar emberek együttéreznek a világ szenvedő keresztényeivel", hanem tenni is kell érte. Mert a magyar emberek valóban együttéreznek a világ szenvedő keresztényeivel - ahogy bármilyen más vallású szenvedőivel is. És csak remélni tudjuk, hogy Önök végre valódi segítséget nyújtanak: ebben a helyzetben az örmény keresztényeknek.”
A nyílt levél nem tér ki rá, de a megszólított államtitkár, Azbej Tristan családja köztudottan örmény származású.
Rejtett FIDESZ kritika? :)
Új hozzászólás