Demjén Ferenc üzent a demonstráló pedagógusoknak: "Azt sem értem, kiket akarnak a tüntetők meggyőzni az igazukról"

Demjén leszögezte, hogy az ő generációjának eszébe sem jutott, hogy a tanárokért az utcán, balhés környezetben vonuljon fel.

Demjén Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész koncertje a Margitszigeti Szabadtéri Szinpadon 2020. augusztus 24-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Szabadságról, hazaszeretetről, vallásról és a tanártüntetésekről is beszélt Demjén Ferenc a Mandinernek adott interjújában. Azt mondta, csodálkozik azon, ahogy a diákok az utcára vonulnak, szerinte ez nem valódi szabadság, sokkal inkább politikai elköteleződés, ami szerinte nem ér meg néhány lyukasórát.

Egyre többen vannak, akik már a kommunista rezsim bukása után nőttek fel, s nincsenek tisztában azzal, mit jelentett valódi korlátozások között élni, napról napra próbálkozni. Csodálkozom azon is, ahogy a diákok az utcára vonulnak, állításuk szerint a tanáraik érdekében – bár lehet, csak a szabad idő miatt –, pedig valójában úgy tudnának segíteni, ha megtanulnák, amit át akarnak adni nekik. Ez nem valódi szabadság, sokkal inkább politikai elköteleződés, ami szerintem nem ér meg néhány lyukasórát

- nyilatkozta Demjén.

A zenész hozzátette:

Az én generációmnak eszébe sem jutott, hogy a tanárokért az utcán, balhés környezetben vonuljon fel, igaz, akkoriban ezt nem is lehetett megtenni. Egyébként azt sem értem, kiket akarnak a tüntetők meggyőzni az igazukról, hiszen a béremeléssel nagyjából mindenki egyetért, ráadásul a hírek szerint meg is valósul. Bízom benne, végül minden érintett jól jár, s újra nyugalom lesz.

A szabadság szóról a Kossuth-díjas énekes elmondta, neki ezt azt jelenti, hogy 

 az ember bármit megtehessen és elérhessen az életében, amivel nem zavar vagy korlátoz másokat. Igaz ez a tetteinkre és a gondolatokra is. Csak akkor tudunk egyénileg és közösségileg is fejlődni, ha szabadság van. Mindkettő fontos, hiszen ha van egy jó elképzelésünk, de nem vagyunk képesek hasznossá és valóságossá tenni, akkor önmagában nem ér semmit. Teret kell tehát adni mindenkinek a kibontakozásra, ám csakis úgy, hogy azzal az embertársaink lehetőségei ne csökkenjenek. Különbséget kell tenni a szabadság és a szabadosság között! Úgy vélem, a rendszerváltozást követően ezeket gyakran felcserélték, sokan ma is úgy vélik, mindenek felett áll a „mindent szabad” elve, pedig nem így van. A valóságot, például a fizika vagy a biológia törvényeit nem lehet átírni. Mindennek van határa.

Demjén arra a kérdésre, hogy akad, aki szerint ma is diktatúrában élünk, azt válaszolta:

Aki ilyet mond, az vagy pénzt kap érte, vagy nem is itt él. Ez több mint butaság. Ám az sem oldott meg mindent, hogy kiteljesedhettek az 1990 előtt korlátozott vagy megszüntetett szabadságjogaink. Akkoriban párttagság nélkül aligha lehetett érvényesülni. Persze akadt olyan is, aki annak idején Moszkva nagy barátjaként vitézkedett, a rendszerváltozás után mégis miniszterelnök lehetett. Valójában ott maradt, ahol volt, „csak” irányt változtatott, s már a kapitalizmus letéteményeseként tűnt fel a közéletben. Csakhogy amit itt próbáltak az elején létrehozni, az inkább volt posztkommunizmus vagy rablás.